Osaka castle

Japánok csak ott élnek, ahol a rizs megterem

Közzétette:

 

 

Aki a déli útvonalon, vagyis a Bangkok, Szingapúr, Hong-kong, Tajpej vagy Manila felől érkező járaton közelíti meg a japán szigeteket, ráadásul a gép bal oldalán, az ablaknál ül, maga is felismeri, miért alakult ki ez a szövevény. A déli útvonal ugyanis Japán négy főszigete közül háromnak a partvonalát követi, 10 000 méter magasságban. Tiszta időben az utas olyan áttekintést kap Kyushu, Shikoku szigetéről és Honshuról, a főszigetről, amilyet egyetlen térképről sem.

„Olyan az egész – jegyezte meg a mellettem ülő utas egyik utam során –, mintha valaki összegyűrt abroszt dobott volna a Csendes-óceán kristálytiszta vizére.” Szép hasonlat, ám a földrajzi valóságra nem eléggé találó: a szigetek hossztengelyén 3000 méteres, gyűrődésekkel tagolt, meredek hegyvonulatok húzódnak, amelyek kétoldalt hirtelen leszakadnak, s a keskeny part menti sáv után elmerülnek az óceán 4000 méter mély vizében.

Ez a keskeny part menti sáv, amely csak néhol – például Kurashiki vidékén, Osakánál, Nagoyánál, leginkább azonban a Tókiói-öbölben – szélesedik ki valamelyest, nos, ez a hegyek és a tenger tenger közötti túlnépesedett peremterület a maga 120 millió lakosával a tulajdonképpeni Japán.

 

Osaka castle

A modern betontornyok előterében kecses építménynek tűnik a 16. századi oszakai vár. A csúcsos, pagodatetőzetű erődítmény viharos időket élt meg. Többször lerombolták; legutóbb 1931-ben építették újjá.

A „néptelen” Japánról, annak szűk völgyeiről, sűrű őserdőiről, fátlan, sziklás hegyoldalairól jószerivel soha nem hallunk: ősidőktől fogva a japánok számára is a „semmi”, a „pusztaság”, a lakatlan föld.

Ami a japán szigeteken a tengerszint fölé emelkedik – ideértve az évezredek folyamán a tengertől elhódított területeket is –, annak csupán 15%-át hasznosítja a mezőgazdaság, és 14%-át építették be városokkal, falvakkal és utakkal. Japán területének kétharmad része: a hegyek, az erdők, a vadonok – csupán „holt vidék” a japánok szára. Az idegen nehezen érti, miért pazarolják, miért veszik semmibe ezt a hatalmas területet. Pedig ennek alapos oka van.

Először: Kelet-Ázsiában szinte mindenütt lakatlan a hegyvidék: barátságtalan és elriasztó terület, ahol nem terem meg semmi. A hegyekben csak vadállatok és gonosz szellemek tanyáznak. A hegyvidék szépségét csak a 6. században fedezték fel rövid időre, amikor a buddhizmus Koreán át Japánba is eljutott: a járhatatlan völgyek csendje, elzártsága megfelelt a szerzetesek magányideáljának. Itt építették fel templomaikat, kolostoraikat. De bármennyire fogékonyak is voltak a japánok a buddhizmusra, a hegyekbe nem követték papjaikat.

GeishaMásodszor: a hegyek elleni legfontosabb érv a rizs, a japánok alapvető élelmiszere. A rizs nem terem meg a kopár magaslatokon: tágas, meleg völgyekre, a déli vidékek nedves, trópusi éghajlatára van szüksége. És ahol nincs rizs, nincsenek japánok sem.

Harmadszor: a Japán-Alpokban alig vannak állattenyésztésre alkalmas, havasi legelők. Ott, ahol nem csupán kopár szikla, hanem valamilyen növényzet is van, az erdők és bozótosok alját elborítja a szívós, szinte kiirthatatlan bambuszfű. Ráadásul a japánok mindig földművelők és halászok voltak, az állattenyésztést nem is nagyon ismerték. Az újkorig nem fogyasztottak húst; a buddhisták nem ölnek állatot, azért meg kiváltképp nem, hogy megegyék a húsát.

 

stone garden in Kyoto

Kőkert Kyotóban: a nyugalom szigete a hétköznapok forgatagában. Megformáltsága a zen-buddhizmus szellemiségét tükrözi, tiszta formái elmélyedésre ösztönöznek.

Negyedszer: Japán hegyeiben alig találhatók ásványi kincsek. Némi réz, cink, arany, ezüst, ólom akad ugyan, de olyan kevés, hogy ezért soha nem volt érdemes meghódítani a hegyek világát. Szén, földgáz és kén ugyan bőségesen van a vulkanikus hegyvidéken, de annak is csak a pereme bányászható, és csak a legnehezebb körülmények között, azaz: gazdaságtalanul. Japán nem csupán nyersanyagokban szegény ország, hanem gyakorlatilag nincs nyersanyaga. Mindez – tekintettel félreeső szigethelyzetére – csak növeli teljesítményének értékét: hogy gazdasági nagyhatalommá tudott válni.

Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (185-186. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s