Péch Antal bányamérnök

Közzétette: Lighhouse

Péch Antal (Nagyváradolaszi, 1822. június 14. – Selmecbánya, 1895. szeptember 18.): bányamérnök, szakíró, a XIX. század második felének legjelentősebb magyar bányamérnöke. A selmecbányai bányászati akadémián tanult, 1842-ben kincstári szolgálatba lépett a selmeci zúzóműveknél. 1846-ban Csehországba rendelték, ahol zúzóműveket épített, majd 1848-ban a megalakult magyar pénzügyminisztériumba került. A szabadságharc idején ő vitette a körmöcbányai pénzverő gépeit Debrecenbe, onnan Nagybányára. 1850-től Csehországban, majd a porosz Rajna-vidéken bányaigazgatóként dolgozott, 1863-ban visszatért Magyarországra, 1867-ben állami szolgálatba lépett, és mint pénzügyminisztériumi tanácsos a kincstári vas- és bányaművek fejlesztésén munkálkodott. Nevéhez fűződik a diósgyőri vasgyár építése, a zsilvölgyi kincstári szénbányászat kezdeményezése és a vajdahunyadi vasgyár terveinek első kidolgozása. 1873-tól nyugalomba vonulásáig (1889) a selmeci bányakerület igazgatója volt, 1889-1892 között a selmecbányai választókerület országgyűlési képviselője. Tudományos munkásságában az elsők között foglalkozott a ma geomechanikának nevezett földkéregmozgásokkal. Jelentős érdemei vannak a magyar bányászati szaknyelv megteremtésében, a bányatérképezés terén és a bányászattörténet művelésében. Értékes technikai dolgozatai főként a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg, melynek alapítója és 1868-tól 1870-ig szerkesztője volt.