Közzétette:
A Tiltott Város nemcsak a kínaiak képzeletét és kíváncsiságát foglalkoztatta, akik 1924-ig, az utolsó császár elűzéséig be sem tehették oda a lábukat – még jobban megigézte az európaiakat.
A Tiltott Város persze nem igazi város, hanem egy hatalmas palotaegyüttes Peking szívében. Területe nagyjából egy négyzetkilométer, 12 méter magas fal veszi körül. A Tienanmen tér felől a Mennyei Béke Kapuján jutunk be a Tiltott Városba: Mao Ce-tung 1949-ben ennek mellvédjéről jelentette be a Kínai Népköztársaság megalakulását.
A külső udvarban 9600 terem, kapuív és számos allé veszi körül a három császári épületet: a „Tökéletes Harmónia Csarnokát”, ahol a császárokat beiktatták és a legfontosabb szertartásokat rendezték; a „Középső Harmónia Csarnokát”, amelyben a császár megfogalmazta beszédeit, vagy szakvéleményt mondott a következő évre szánt vetőmagról; a „Harmónia Megszerzésének Csarnokát”, ahol a banketteket rendezték. A nagy reprezentációs csarnokok mögött, ahová lejtősen elrendezett, sárkányokkal díszített márványlapokon vitték fel a császárt, az uralkodói magánlakosztályok találhatók.
A forradalom előtt a paloták meredek cseréptetői voltak a legmagasabb tetők Pekingben. Még a századforduló táján is legalább 15 000 ember lakott a palotaegyüttesben: eunuchok, rabszolganők, komornák, kiskorú császári hercegek, ágyasok és császári özvegyek. Csupán a császárt 3000 eunuch szolgálta. Ő volt az egyedüli férfi a palotában: az eunuchok voltak a szolgái, étkezésekkor ők voltak az előkostolók, ők öltöztették a császárt, és állandóan lesték a kívánságait.
Ma már szinte elképzelhetetlen az egykori pompa és tékozlás, de imitt-amott érződik még a palota régi fénye. 1947-ben a Tiltott Város minden részét megnyitották a látogatóknak.
A Tiltott Város, Peking
Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (258. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X
