Jean de Lafontaine

Hommage à Jean de La Fontaine

Közzétette:

 

 

A Párisból Versailles felé vezető út mentén egy udvaronc ül. A reggel arra futó kocsik utasai felismerik a fa tövében tűnődő férfit s visszanéznek rá. La Fontaine, – mondják mosolyogva. Egész nap lassú eső szemerkél, hűvös szél fú, de este a visszatérő, Páris felé kocsizók még ott találják, el sem mozdult reggel óta. Bőrig ázott, megszáradt a szélben, újra megázott, észre sem vette. «Nyájas kevélység nélkül való, szelíd ember volt, – írja róla első magyarítója, Péczeli József, a XVIII. század végén,- sőt hasonló az olyan együgyű gyermekhez, akiben nincsen álnokság.» – Ahogy észre se vette az esőt és a szelet az út menti fa alatt üldögélő férfi, azt sem vette észre, hogy megházasodott, azt se, hogy fia született. Csak arra figyelt, ami érdekelte. A «nagy században», XIV. Lajos századában él és szabad ember mégis. Tűnődik és verset ír.

*

De a felületes megfigyelő szemében kéregető és hízelgő udvaronc is, életmódjában ezt a szerepet játssza, – mert nem szereti a kényelmetlenséget. S úgy játssza, hogy még a látszatért sem hoz áldozatot. Valójában pedig önmagához szigorú művész, egyike kora legnagyobb lázadóinak. Alázatos? A világi kapcsolatoktól függetlenül élő és önmagát teljesen megvalósító ember alázata ez a világgal szemben. Az udvart festi ő is, akár La Bruyère. De nem botránkozik meg, nem bírál és nem mond ítéletet sem. Nem bíró ő, hogy ítéljen. Nem akarja megjavítani a világot, nem rója meg az embereket. Ábrázol. És elnéző mosollyal, vagy gyöngédséggel teli szórakozik közben. Harmincnyolc éves korában kezd írni, «de nem ölte ő magát a költészettel sem». Legalább is kortársai így vélekednek róla. Sokszor hetekig, hónapokig semmit sem csinál, csak él. De sokszor meg hetekig, hónapokig dolgozik egy versszakon. Mert érdekli, mert fontos neki. Megtalálták egyik meséjének első vázlatát s kiderült, hogy a könyvben megjelent kész mesébe az első vázlatból csak két sor került át. A művel szemben valóban alázatos volt, valóban szolga volt. De az udvar dolgait, mondhatnánk az «élet» dolgait megveti, kineveti az egész fontoskodást. Tiszteletlenül beszél mindenféle hatalmasságról. S hogy ezt büntetlenül megtehesse, műfajt és formát teremt magának. Látszatra szolga, de lélekben szabad ember. «Molière, La Bruyère és Boileau, – írja kissé talán igazságtalanul Taine, – az uralkodót megkímélték, hogy annál jobban gúnyolhassák a többit. La Fontaine a királyt is kineveti.»

[…]

  1. augusztus.

Radnóti Miklós

Forrás: Jean de La Fontaine – Válogatott mesék (Radnóti Miklós fordítása) Bevezetés (részlet) Készítette az Országos Széchényi Könyvtár E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
ISBN 978-615-5531-67-5 (online)
MEK-13820

 

 

Jean de Lafontaine

Jean de La Fontaine (Château-Thierry, 1621. július 8. – Párizs, 1695. április 13.) francia író és költő.

 

A kakas és a róka

 

Pislogva őrködött szokott helyén, egy ágon,
a vén kakas, furfangos és merész.
Megáll egy róka lenn. A hangja mint a méz.
«Kitört a béke, – szól, barátom,
harcunk emléke ködbe vész.
Hirnök vagyok, repülj karomba s add a szádat,
siess, ne várasd cimborádat,
negyven mérföldem van e hírrel hátra még.
Dolgozhat a baromfinép,
segíti majd, mikor szemelget
testvéreként a róka-nemzet.
Örömtűz ég, keblemre hát,
repülj le, csókom száll reád,
testvéri két karom kitárva.»
«Barátom, – szól a vén kakas, szivemre ír
minden szavad s hunyó napomnak éke, drága
virága
e békehír.
S e hírre pompás ráadás,
az hogy te jössz vele. De ott fut két agár,
ki biztos szintén tudja már
s tudatni jő ezt, nem vitás;
már itt ügetnek, ó míly gyors kengyelfutók;
leszállok én is, várj! négyesben szép a csók.»
«Nem várhatok, futok, későre jár az óra,
csókolj meg máskor, – szól riadtan most a róka,
majd eljövök.» – S a hízelgő szalad,
fák közt búvik, cserjék alatt,
s dühöng. Dugába dőlt a terve.
A vén kakas meg ül merengve
s kacag egy halkan kaccanót;
mert kettős élvezet megcsalni a csalót.

 

A nyílsebzette madár

 

Egy tollas nyíl ütött sebet a kis madáron,
lehull s miközben szép szemét halálos álom
fátylazza, csapdos és vergődve felkiált:
«S még én segítem így röpülni a halált!
Szörny emberek! a tollunkból kitéptek,
hogy jobban szálljanak e gyilkos, karcsu gépek.
De irgalmatlan faj, csak el ne bizd magad,
akár miénk, olyan lesz sorsod, oly kegyetlen,
Japét vad gyermeke mindig fegyvervasat
kovácsol majd testvére ellen!»

 

Az oroszlán és a patkány

A galamb meg a nyúl

 

Bánj úgy mindenkivel, hogy hála kösse hozzád:
gyakran segít egy kis barát, ha senki más.
Két példám is van itt, ezek az állítás
igazságát megsokszorozzák.

Oroszlán mancsa közt lapúl
egy patkány, mert szeles, ügyetlen volt a kába.
De megmutatta, hogy milyen nagylelkü úr
s nem zúzta őt agyon az állatok királya.
És nem hiába volt e kegy.
Ki hitte volna azt, hogy egy
patkány oroszlánon segíthet?
De egyszer erdeje legszélső fáinál
hálóba hullt a nagy király,
rab lett s ezen dühös bőgése nem segített.
Fut Patkány Úr, talán foggal segíthet ő:
a hálón rágni kezd s lefejti az egészet.

Kitartás és kellő idő
dühnél s erőnél többet érhet.

A másik példa két kis állatról mesél.

Galamb jön inni egy hüvös patak vizére,
iszik s egy hangya hull a vízbe épp eléje.
A hangya úszni kezd, reméli partot ér,
de tenger az s vadúl sodorja már e csöppet.
Rögtön meglátja míly veszélyes a kaland
s fűszálat ejt elé az irgalmas galamb.
A hangya rákúszik s így végül is kiköthet.
És szárogatja már magát,
mikor jön egy suhanc, mezítlábas galád,
vállán nagy íj feszűl, nyilazhat nyakra-főre.
S már látja Vénusz madarát,
hogy lábasában fő és csettint jóelőre.
S mikor épp megfeszűl íján a pattanó húr:
sarkába csíp a hangya jól.
A gaz felszisszen. Hátrafordul.
S e közben a galamb elszáll az ég alól.
Elszáll az estebéd, parasztunk kedve lappad:
galambot már pénzért se kaphat.

 

Forrás: Jean de La Fontaine – Válogatott mesék (Radnóti Miklós fordítása) Készítette az Országos Széchényi Könyvtár E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
ISBN 978-615-5531-67-5 (online)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s