Capa Központ, kiállítás

Fesztiváltörténelem fényképeken

Közzétette:

 

 

A Capa Központban a Sziget Fesztivál elmúlt 25 évét bemutató fotókból látható kiállítás, melyen Benkő Capa Központ, kiállításImre fotográfus, az MMA rendes tagja fekete-fehér képei a fesztivál 1993 és 2016 közötti időszakát mutatják be. A kiállítás képei páratlan dokumentumai a múlt századvég utolsó és az új század első évtizedének, zenei szubkulturájának. Az augusztus 31-ig nyitva tartó tárlat kapcsán az Origo is beszélgetett a nemrég Prima Primissa-ként elismert fotóművésszel.

 

Benkő Imre fotográfus

Benkő Imre fotográfus foto:Polyák Attila / Origo

Gerendai Károly, a Sziget egyik alapítója a kiállítás megnyitóján azt hangsúlyozta, hogy a tárlat a fesztivál fejlődéstörténetét mutatja be, azt, hogy egy poros, kezdetleges házibuli hangulatból az évek során miként vált Európa egyik legnagyobb és legjobb fesztiváljává.
„Most már nemcsak a mi életünkben fontos a Sziget, ami nekünk a hétköznapokat is jelenti, hanem lassan Magyarországnak az életében is tényezővé vált az, amibe mi a haverokkal belekezdtünk.” Hangsúlyozta: kezdetben senki sem gondolta volna, hogy lesz 25. alkalom, de szerencsére voltak olyanok, mint Benkő Imre, aki az elejétől kezdve ráérzett és ott volt a kamerájával.
Müller Péter Sziámi, a Sziget másik alapítója felidézte, hogy a fesztivál annak idején valóban házibuliként indult. A Sziámi zenekar és köre Zalában hívott össze egy nyaralást nyolcvan embernek. A rákövetkező évben már túl sokan jelentkeztek, ezért keresniük kellett egy másik helyszínt – mondta. “A szó lelki értelmében magaménak érzem a Szigetet. Úgy vagyok vele, mint a gyerekemmel, aki, amikor megszületett, pici és vicces volt, majd megnőtt és komoly lett, amit örömmel és büszkeséggel nézek” – hangsúlyozta a dalszerző-énekes, hozzátéve hogy a kiállított fesztiválképeken egyszeri érzelmi pillanatok villannak fel.
Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora elmondta, hogy Benkő Imre 24 éven keresztül fotózta a Szigetet. A kiállításra egy „különös” és az élményszerűséget segítő installációt hoztak létre, amely átforgatta a történetet: a klasszikus, fekete-fehér fotográfiákat light boxokba, míg a színes képeket vetítéseken vagy print formában tekinthetik meg az érdeklődők. A 25 év ugyan meghatározta a kiállítás kialakítását, de a kiállított fotók nem szigorú időrendben sorakoznak egymás után. „A fesztivál élményszerűsége, sokszínűsége, az a típusú szabadság megélése, amikor a képzelet és a valóság határa illékonnyá válik, az sokkal fontosabb, minthogy mechanikusan ragaszkodjunk az évszámokhoz” – mondta a kurátor.
Benkő Imre kortörténeti fotói mellett a Rockstar Photographers (Csudai Sándor, Fűrész Zsolt, Kálló Péter, Mudra László, Major Kata, Mohai Balázs és Varga Benedek) színes fotói az elmúlt négy évből adnak válogatást.

Kell egy hét együttlét
Ezerkilencszázkilencvenhárom óta minden évben néhány napra felbukkan Budapestnél a Duna vízéből egy sziget, ahol ugyan vannak szabályok, de mégis egy másik világ kapui nyílnak meg: a kor közösségi élményei esszenciális erejűek és a mindennapi élet bizonyos korlátai pedig látótávolságon túlra kerülnek.
Benkő Imre képei finom sűrítményei annak az élménynek, amit ez a másik világ jelent. Megfigyeléseit fényképező-, illetve panorámagépével fekete-fehérben rögzíti. Nemcsak a közösségi élményeket tárja elénk, hanem az egyéni módon megélt szigetlétet is, annak teljes valójában. A tömegben is valóságos egyedüllétet, a színpad mögötti előkészületekben elfáradtak tekintetét, a fesztivál díszleteiben létezés pillanatnyi abszurditásait. Nemcsak egy fesztivál sajátosságaiból fakadó, magától értetődő, sok embert mozgató helyzeteket, hanem az ebben való részvétel egyéni megvalósulásait is láthatjuk képein. A fotográfus a hasonlóban mutatja meg az egyénit, a Sziget ezernyi arcát, és mindezt a rá jellemző, mély humanizmussal teszi.
Benkő Imre képeinek szerkezete olyan kiemeléseket és hangsúlyokat is ad, amelyek olykor meglepőek, különösek, gyakran szelíd humorral átszőttek és mindig jelentésteliek. Szerethetővé lesznek a képeken lévők és kíváncsiság ébred a nézőkben az önazonosság megtalálását egy-egy csoporthoz való tartozásban megélők iránt. A különböző szubkultúrák, zenei irányzatok rajongói tábora, a különböző nemzetek, generációk képviselői is mind-mind a Sziget egyenrangú lakóiként, résztvevőiként jelennek meg képeken.
A kiállítás képei páratlan dokumentumai a múlt századvég utolsó és az új század első évtizedének. A kiállítás nézői láthatják, ahogy húsz év alatt a »Kell egy hét együttlét« szlogennel indult és leginkább Woodstockra emlékeztető diáksziget mostanra Közép-Európa legnagyobb kulturális rendezvénye lett. Aki ott volt, annak is biztos a meglepetés, aki pedig nem volt részese, annak e kiállítás képeinél jobb kalauza nem lehet a szigetlét megismerésében.

 (Csizek Gabriella kurátor)

 
„Ha kimegyek a Szigetre, 22 és fél évesnek érzem magam”
Benkő Imre az Origo-nak adott 
interjúban a kiállítással kapcsolatban elmondta, hogy kíváncsisága azért vitte az első Sziget-re, mert a fesztivál fiatalkori élményeket idézett meg. Sokat fényképezett tabáni koncerteket a hetvenes évek közepétől kezdve, illetve a nyolcvanas években is a korszak együtteseit, de a fiatalok világa mindig is érdekelte.
Mivel fotográfusi pályája kezdete óta érdekelte a városi életforma, ebbe nagyon beleillett a Sziget, és az első fesztivál hangulata mindjárt megfogta. A Szigetnek nincsen egységes hangulata, csak egyéni olvasatai vannak, a képei is ilyen egyéni olvasatok, amelyben Benkő Imre karakteres figurákat emel ki.
Az elmúlt években szerinte egyre nehezebb fényképezni a Szigeten, hiszen „ebben a telefonos, szelfis világban mindenki feldobott állapotban akarja magát megörökíteni, de engem nem annyira ezek, a talán emlékképeknek nevezhető dolgok érdekelnek. Lefényképezem azokat a pillanatokat is, ami érdekel: hogy megtaláljam a szigetlakók belső világát, ami persze sokféle lehet, de leginkább a csoport- és az egyéni élmény kettőssége” – állítja Benkő Imre.
A szigetes fotósorozatáról elmondta: „Dokumentarista szemléletű fotográfusnak vallom magam, a rövid ars poeticám pedig az, hogy a való világ vizuális értelmezése érdekel. Tehát nem dokumentálom a Szigetet, hanem az autonóm lehetőségeket keresem benne.” A Szigeten „amikor elkezd besötétedni, akkor vagyok elememben, és szeretnék szárnyra kapni, hogy egyszerre sok helyen lehessek.”
Az interjúban a fotóművészetről Benkő Imre megjegyezte: „Különleges médium a fotográfia, és sajnálom, hogy még mindig küszködik azzal, hogy elismerjék. Egyre népszerűbb, és ebben a tekintetben jó irányba halad, de még mindig sokan kételkednek abban, hogy a fotográfia lehet autonóm művészeti ág. Ez elkeserít, mert a fotográfiának komoly története van.”


Tárlatvezetés
Augusztus 2-án szerdán 18 órától Benkő Imre és Kálló Péter, valamint a Rockstar Photographers alkotói tartanak tárlatvezetést a Sziget 25 – Fesztiváltörténelem fényképeken című kiállításon.

Az MMA-TV alábbi videója néhány évvel ezelőtt készült. Benkő Imre ózdi képei kapcsán a dokumentarista fotózásról beszél:

Sziget 25 – Fesztiváltörténelem fényképeken
2017. július 12. – augusztus 31.

Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
1065 Budapest, Nagymező utca 8.

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s