Nemes Lampérth József könyvborító

Nemes Lampérth József – Gelencsér Rothman Éva monográfiája

Közzétette:

 

 

A mindössze 33 évet élt, tragikus sorsú magyar festő (1891-1924) életművét többféle irányzathoz sorolják (posztimpresszionista, expresszionista, kubista, konstruktivista stb.), de páratlanul önálló formanyelven alkotott 1910 és 1922 között. Óriási hatással volt a 20. század elejének művészetére. A jelen monográfia szerzője, Gelencsér Rothman Éva igen pontosan mutatja be Nemes Lampérth életének állomásait és műveinek jegyzékét, sőt az egyes Nemes Lampérth József könyvborítóművek sorsát is.

Életrajzi adatok:

Az ifjú Nemes Lampérth József csak nyolcévesen került iskolába. Apja mesterembernek szánta, bár ő ügyesen rajzolgatott dunai hajókat és uszályokat. Sok helyen dolgozott, de sehol nem volt sokáig maradása. 16 éves korában beiratkozott a Székesfővárosi Iparrajziskolába. Az 1907-ből való Akt-stúdium meglepően érett alkotása. Az első olajképe, az 1910-es Csendélet végül a Téli Tárlat helyett a Művészházban szerepelt kiállításon. A festő személyiségének különleges pszichikai adottságaira először dr. Pogány Kálmán (művészettörténész, 1882-1951) figyelt fel. Ekkor keletkezett a dacos és szenvedélyes Önarckép és a Konyhacsendélet is, amelyeken feltűnik a krapplakk (krappgyökérből készült bordó festék) több árnyalata.

Nemes Lampérth József: 1911 onarckep1911-ben érettségi vizsga nélkül felvételt nyert az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, Zemplényi Tivadar osztályába. Még ezen a nyáron Nagybányára utazott, ahol megszületett a Nagybányai boglyák verőfényben és az Önarckép című festménye. 1911-12-ben az epreskerti műteremben dolgozott. Képei: Városliget paddal, Erzsébet-híd (felülnézetből), Epreskerti részlet, Városligeti részlet (szénrajz, a kép lappang!), Virágcsendélet teáskannával. Miután összekülönbözött Zemplényivel, a következő főiskolai tanévre már nem vette fel. Nemes Lampérth ekkoriban fekete-fehér tusrajzokat készített. Akt című rajzát Kassák Lajos később a „Ma” című lapjában közölte (I. évf. 2. szám).

1912-ben a Felvidékre utazott. Tájképét Lyka Károly a „Művészet” című folyóiratban mutatta be. Nemes Lampérth alakította ki az aktivista csoport monumentális formanyelvét a saját tömör motívumaival. Meghökkentően bizarr alkotás apja halálakor készült  A ravatalcímű olajfestménye. Ebből az évből valók: Kápolna, Trencsény-Teplice, több Önarckép. Ezek egyikét „a legkiválóbb magyar rajznak” minősítették a kortársak.

1913-ban a Gyártelep c. tusrajza után Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója egyéves párizsi ösztöndíjat járt ki Lampérthnak. A párizsi élet elkápráztatta, bár igen szűkösnek bizonyult az állami ösztöndíj összege. „Pompás bujaság, mámor… Rembrandt, a festők festője… Dürer, da Vinci – e szent talajon”. A Notre Dame-ban a középkor sötétségéből kiragyog a művészet fénylő világossága – írta lelkesen az élményeiről. A Párizsi részlet Szajna-híddal emlékezik erre.

Az 1914-ben készült Ülő női akt fény-árnyék rajzolatával a fő művek között volna, de szintén lappang (ha még megvan). Pogány Kálmán portréja kissé kubista vonásokat idéz. Nemes Lampérth az I. világháború kitörésekor hazatérve önkéntesnek jelentkezett. Karpaszományosként Kaposvárról küldött tábori lapokat ismerőseinek. Lelkes hadszolgálatában Steinbergnél mindkét lába lefagyott, az orrát srapnel találta el. A frontpszichózis éppúgy hatalmába kerítette, mint Mednyánszky Lászlót. 1915-ben újabb sebesülés érte Lembergben, ezután a bal karja megbénult. Lelki zavarait, skizofréniáját később ennek tulajdonították. A háború és a halálfélelem csak felgyorsította a folyamatot. A galíciai hadszíntéren készült a megrendítő valóságot ábrázoló szénrajza, a Gyárvárosi részlet és a Külváros. Az 1916-os Hátakt már torz valóságot tükröz (ez is lappang).

1915-től Nemes Lampérth is rész vett Balázs Béla lakásán a „Vasárnapi kör” beszélgetésein. A beszélgetések szóvivője Lukács György és Pátzay Pál voltak. 1916-ban a „Fiatalok” (később Hetek) első kiállításán Diener Dénes Rezső, Dobrovics Péter, Gulácsy Lajos, Kmetty János, Perlrott-Csaba Vilmos és Uitz Béla társaságában szerepelt. Ugyanakkor Wilde Ferenctől tudjuk, hogy a kiállítás rendezésekor Lampérth elméje elborult. A katonaságtól ismét szabadságolták, és két hétig elmegyógyintézetben volt. A „Fiatalok” második bemutatkozásán, 1917-ben a Nemzeti Szalonban 17 művét állították ki. Kassák Lajos nyilatkozata szerint: „Nemes Lampérth piktúrája a legérdekesebb…” A Gellérthegyi tájképre Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója „ajánlatot is tett, amit elfogadtam” – írta a művész. 1917 augusztusában megviselt idegei megnyugtatására a nővéréhez utazott Kolozsvárra. Vasúti őrház című képét Kaffka Margitnak ajándékozta. Szintén 1917-ből való a Kolozsvár, Kassák Lajos portréja, Tájkép, Villa a fák között.

1918-ban nyomor és kilátástalanság, változó munkabírás közepette újra a Felvidékre utazott. „A keze izgatottan remegett” – írták róla. 1918 decemberében a „Ma” III. Demonstratív Kiállításán Nemes Lampérth József szelleme uralta az egész anyagot. A világháború züllése ellen ez a képzőművészeti csoport tiltakozott a legjobban.

1919-ben a Tanácsköztársaság 133 napja alatt a „Vasárnapi Kör” tagjai aktív szerepet vállaltak, mint Lukács György és Pogány Kálmán. Pénzt utaltak ki kortárs művek vásárlására. Nemes Lampérth-től három képet vettek. Fizetett állást és műteremlakást kapott. Munkásifjakat tanítottak festészetre és szobrászatra. Az Uitz-isolában készült a Szőke bácsi című képe. 1919 őszén tanára, Pátzay Pál vette észre, hogy a fiatal művész beszéde zavaros. Ő vitte a Moravcsik Klinikára. A Tanácsköztársaság bukása után Lukács és Pogány börtönbe került, Lampérth pedig Bécsen át Berlinbe menekült, ahol barátságot kötött Moholy-Nagy Lászlóval és Tolnay Károllyal (utóbbit a „Vasárnapi Körből” ismerte).

1920-ban Lampérth Berlinben sokszorosított grafikákból tartotta fenn magát. Hoffmann Edithnek írt leveleiből tudjuk, hogy Fritz Gurlitt meghívta az őszi kiállításra. Bemutatta a közönségnek Moholy-Nagyot és Nemes Lampérthot. Ott találkozott a svéd műgyűjtővel, Alfred Gustav Ekströmmel, aki meghívta otthonába. Lampérth megdöbbent a svédek gazdagságán. Vendéglátójától festéket és modellt kért. Dezintegráció és skizofrénia vált láthatóvá a viselkedésén. Végül Ekström összecsomagolta, és sok zsebpénzzel visszaküldte Berlinbe. Útközben a pénz javát ellopták tőle. Moholy-Nagy megszerezte Hoffmann Edith (1888-1945, művészettörténész, muzeológus) címét, és írt neki: „Nemes Lampérth barátom elborult lélekkel jött Stockholmból és Budapestre indult”. Kérte, hogy segítsen Jóska bácsin, értékesítse a képeit. Remélte, hogy itthon helyreáll a lelki nyugalma.

1920-21-ben Nemes Lampérth az Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézetbe került. 1922-ben készült a Városrészlet (lappang!), valamint portrék a betegtársakról. Utolsó ismert munkája, A lemenő Nap fényei a Tabánban. Veszélyes dühkitörései miatt a barátai a Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézetbe vitették. Dr. Selig Árpád főorvos festésre biztatta. Diófapácos alapra fekete tusrajzokat készített, és fehér festékkel emelte ki a témát. 1922-ben Ekström megvásárolta a Hoffmann Edith által küldött képeit.

 Nemes Lampérth többé nem alkotott, testileg is rossz állapot, paranoiás skizofrénia hatalmasodott el rajta. 1923-ban a sátoraljaújhelyi Erzsébet Közkórház elmeosztályára került. Teljes fizikai összeomlásához hozzájárult a tüdőbaja és csonthártyagyulladása is. 1924. május 29-én elhunyt. 

Nemes Lampérth József utóélete:

A festő munkásságának jelentőségét először Pátzay Pál említette a nekrológban. Első retrospektív kiállítását 1948-ban rendezték a Fővárosi Népművelési Intézet Központi Kiállítótermében 30 művel. „A képek feloldhatatlan konfliktusokat közvetítenek” – írta korábban Hoffmann Edith. Forgács Éva szerint: „egész életén át elkísérték azok a víziók, amelyeket a galíciai csatamezőkön átélt”.

A Magyar Nemzeti Galéria 1963-ban és 1984-ben (a Kassák Múzeumban) 66 alkotását mutatta be, de itt a berlini képek nem szerepeltek. 2003 és 2007 között az árveréseken igen magas áron tűntek fel Nemes Lampérth képei.

Eddigi legátfogóbb kiállítását 2016-ban a Kieselbach Galéria rendezte 122 művével. Sajnálatos, hogy franciaországi alkotásaiból csak kevés maradt fenn.  Svédországból hazahozott képeiből a Ferencvársi Pincetárlat helyiségében nyílt tárlat. Gelencsér Rothman Éva írja, hogy „12 év alatt a magyar modern művészet egyik legfontosabb életművét hozta létre”. Hatása nyomon követhető Uitz Béla és Szőnyi István művein. Kohán György robbanó indulatait is befolyásolta. A legjobb méltatás Kassáktól származik Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig című írásában.

Nemes Lampérth József születésének 125. évfordulóján 25 műve szerepelt a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeumban. Svédországi nemiszerv-tanulmányait a testvére, Lampérth István megsemmisítette. Képeiből korábban vásárolt az Antal-Lusztig Gyűjtemény, a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, ám „az életmű máig nem tekinthető lezártnak” – írja itt Gelencsér Rothman Éva. 1963 és 2016 között 47 munkája került magángyűjteményekből múzeumi tulajdonba”. Mindössze 27 olajképet festett, mert nem volt pénze vászonra és festékre. Életművének zömét a tusrajzok alkották. A magyar avantgárd egyik jeles képviselőjeként a piacon legdrágábban eddig elkelt munkája (a Virág Judit Galériában) 50 millió forintot ért el.

Gelencsér Rothman Éva művészettörténész jelen munkája Nemes Lampérth Józsefről eddig a legátfogóbb elérhető monográfia, pedig nagy elődei is akadtak e tárgyban. Rengeteg hivatkozás és idézet tarkítja megállapításait, melyek közül a kedvencem Lesznai Annától származik: „ijesztően szép kép”. Ennél rövidebben és jellemzőbben alig fogalmazta meg bárki a véleményét Nemes Lampérth művészetéről. E monográfia rámutat arra, hogy időről-időre érdemes felidézni a magyar avantgárd óriását. A szerző szinte minden korábban megjelent művet és utalást bemutat, végül a képek jegyzékével és részben színes illusztrációkkal zárja ezt a kivételesen nagyszerű könyvet.

Aki érdeklődik a 19. és a 20. század művészettörténete iránt, ne hagyja ki a Nemes Lampérth-jelenséget, mint kapcsolódási pontot!

 

Gelencsér Rothman Éva (+szerk):

Nemes Lampérth József

Budapest, Gondolat Kiadó, 2017.

176 oldal, színes ill., 64 képtábla, kemény kötés borítóval

7.600.- Ft

ISBN 978 963 693 7362

 

 Forrás: Dobi Ildikó: EuroAstra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s