Tóvidék Nemzeti Park

Közzétette:

 

 

Anglia

Az aranyló nárciszokat a Tóvidék (angolul Lake District) egyik tavának, az Ullswaternek a partján az angol romantikus költő, William Wordsworth örökítette meg a hallhatatlanságnak Daffodils című versében (legismertebb magyar fordításának Szabó Lőrinc – a megfelelő botanikai ismeretek híján – a Táncoló tűzliliomok címet adta – a ford.). A költő hatvan éven át élt ezen a tájon, és alaposan le is írta 1810-ben megjelent A Guide trough the District of the Lakes című úttörő útikönyvében. Angliában több úgynevezett „tavi költőt” tartanak számon, akiket elbűvöltek az itteni vizek, köztük az ország legmélyebb és leghosszabb tava (jelesül a Wast Water, illetve a Windermere). Ezeket kisebb-nagyobb hegyek veszik körül, köztük a Scafell, amely a maga viszonylag szerény 978 méterével is Anglia legmagasabb csúcsa.

 

Loughrigg tarn, Lake District

A kicsiny Loughrigg ősszel. A legnagyobb angol tótól, a Windermere-től északra fekszik. A „tavi” költő William Wordsworth Diana tükrének nevezte, mivel „oly kerek, tiszta és fényes, akár az ég”. (Fotó: Adam Burton / Getty Images)

Ez a páradús vidék a maga nemében egyedülálló az országban. 16 nagyobb tavát gleccserek alakították ki U alakú völgyekben, míg az 53 kisebb (ezeket errefelé egyszerűen csak waternek, azaz „víz”-nek nevezik) gleccservájta katlanokban helyezkedik el (ezt hívják tarnnak vagy corrie-nak). Ami a kőzeteket illeti, még az ordovíciumból származnak a legrégebbiek: az átalakult üledékes pala a Skiddaw-hegy oldalán, illetve a Borrowdale-völgy magmás kőzete. Ez utóbbi keményebben áll ellen az eróziónak, ezért ebből formálódtak a táj legmagasabb hegyei (beleértve a Scafellt is); egyes tudósok szerint ezek valaha ugyanolyan vulkanikus szigetek lehettek, mint a maiak (pl. Hawaii) a Csendes-óceánon. Valamivel fiatalabb kőzet a Windermere-csoport szilur kori mészköve. A kőzetek különbözősége is hozzájárul a táj változatosságához, miként a pár száz méteres magasságonként változó növényzet, amelynek az országos átlagnál jóval több itteni esőhöz is kellett alkalmazkodnia. Éppen ez a sok eső alakította ki a termékeny talajú, pompás fenyéreket és lápokat, borókásokat és mocsarakat, a természetesen nőtt tölgy- és fenyőligeteket.

 

Stone Circle. Lake District

A Castlerigg tó melletti kő-kör a Blencathra hegy alatt a Nagy-Britannia szerte (és Bretagne-ban) fellelhető, Kr. e. 3300-900 között (feltehetően valamilyen rituális célból) emelt több ezer ősi építmény egyike.

Igen gazdag a környék madárvilága, beleértve egy híres hím szirti sast, az egyetlent egész Angliában (bár egyesek azt állítják, hogy láttak egy fiatal párt is). Életkorát 16-18 évre becsülik, s egyedül él itt 2004 óta, amikor a párja eltűnt vagy elpusztult. Azóta is próbál egy nőstényt (jöjjön akár a szomszédos Skóciából is) repülőmutatványaival magához csalogatni a Riggindale-völgy fölött, a legkeletibb és legfélreesőbb tó, a Haweswater közelében (amely valójában víztároló). A környéken az ötvenes évek végétől lakik ez a madárfaj, és a mostani feltehetően a környék harmadik domináns hímje.

 

Aira Force, Lake District

A Beck-patak 20 méter magas vízesése , az Aira Force

Van itt négy olyan tó is – a már említett víztárolón kívül a Brothers Water, a Red Tarn és a nárciszos (csak magyaroknak: tűzliliomos) Ullswater – ahol egy igen ritka, a jégkorszakból itt maradt, a kormoránoktól veszélyeztetett halfaj, a Coregonus stigmaticus nevű lazacfajta él. Rokona, a Coregonus vandesius (törpemaréna) csak a Derwentwaterben maradt meg, viszont sikerült meghonosítani a skóciai Skeen-tóban.

 

Sunset, Derwent Water, Lake District

Napnyugta a Derwentwater felett

 

A park névjegye

Hol található: Cumbria

Megközelítése: Ambleside-ból vagy Keswickből

Területe: 2292 km2

Alapítva: 1951

Állatvilága: mókus, Hardwick-juh, tavi szaibling, keselyű, hantmadár, réti fülesbagoly, sólyom, cigánycsuk, rozsdás csuk

Növényzete: több mint 1300 faj, közte kalánfú, pozsgás őszirózsa, sóvirág, széleslevelű nőszőfű, mocsári kosbor, kőtörőfű, fehérmájvirág, sugártalan székfű, mezei sóska, aggófű, szapora zsombor, kányazsázsa, tőzegmoha

Útvonalai: Brotherilkedből az Eskdale-völgyön át a Scafell -csúcsra, a Fairfield Hoseshoe-hegygerincGrasmere fölött a Helvellyn-hegyre vezető Striding Edge-gerinc

Éghajlata:óceáni

Mikor utazzunk: április/május vagy szeptember/október (a nyár azért nem jó, mert tömeg van és nagy drágaság)

 

Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (33-35. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN 9789631363739

 

2 comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s