Az erdők magányos asszonya

 

 

Közel két évtizeden át szenvedélyesen küzdött, hogy megmentse a Kelet-afrikai Virunga-hegységben élő hegyi gorillákat a kipusztulástól. Elszánt harca során összeütközésbe került nemcsak az erdei orvvadászokkal, hanem Ruanda kormányával is.

Hajnalodott; az ugandai és zaire-i határ mentén húzódó ruandai vulkanikus hegység ködfátyolba burkolózott. Hirtelen izgatott kiáltozás verte fel a Karisoke Kutatóközpont csendjét, s vadul gesztikuláló négerek rontottak be a kunyhóba, amelyben egy fiatalember, Wayne McGuire amerikai kutató aludt. Csekély szuahéli nyelvtudásával először nem is értette, mit akarnak – aztán végre felfogta, mit jelent a többször elismételt mondat: „Dian kufa! Dian kufa!” Dian halott!

Átrohant Dian Fossey házába, s az élettelen testet az ágy mellett találta; koponyáját szinte kettéhasította a homlokától az orrán át a szája sarkáig húzódó hosszú vágás. A gyilkos fegyvert, azt a fajta széles pengéjű kést, amellyel az erdei munkások utat vágnak maguknak az aljnövényzetben, néhány évvel azelőtt maga Dian kobozta el az orvvadászoktól. A kunyhóban teljes volt a felfordulás; lehet, hogy a támadó forgatta fel, vagy pedig a dulakodás nyoma volt, mert Fossey védekezni próbált. Az ajtónál egy karácsonyfa állt, alatta a központ dolgozóinak szánt ajándékokkal. 1985. december 27-e volt.

A halottat négy nap múlva a központ kicsiny állattemetőjében temették el, azoknak a gorilláknak a sírjai mellé, amelyeknek Dian az életét szentelte. Kilenc hónappal később vádat emeltek McGuire, valamint Emmannuel Rwelekana , a központ egyik alkalmazotta ellen az 54 éves Dian Fossey meggyilkolásának gyanúja miatt. A néger férfi felakasztotta magát, McGuire pedig a ruandai amerikai nagykövetség tanácsára a letartóztatás elől elmenekült az országból. A pert távollétében folytatták és őt ítélték el, ám aligha akadt valaki is, aki hitt a bűnösségében – voltak azonban mások, akikre sokkal több okkal terelődhetett volna a gyanú.

Dian Fosseyról erősen megoszlottak a vélemények. Közeli barátai melegszívű teremtésnek tartották, és odaadó munkája miatt csak úgy emlegették, mint „a majmok királynő”-jét. Elsősorban neki köszönhetjük, hogy a kelet-afrikai hegyi gorillákat már nem fenyegeti a kihalás veszélye. Ruandában, a Vulkán Nemzeti Parkban most legalább húsz gorillacsalád él; az 1970-es években még csak feleannyian voltak.

 

Dian Fossey

 

Fossey e nagy termetű emberszabású majmok életmódjának és viselkedésének kutatásával megcáfolta a hollywoodi King Kong-mítoszt, miszerint a gorilla félelmetes, rosszindulatú állat. Eleinte csak biztonságos távolságból figyelte a hatalmas, ártalmatlan, ráncos képű lényeket. Később már sikerült elfogadtatnia magát velük, megtanulta utánozni böffentésszerű, röfögő hangjukat, s elsajátította sajátos testbeszédüket. Megfigyelte, hogy ha összefonta a karját, azt a barátkozás jelének veszik, s arra is rájött, hogy nem ijeszti el őket, ha leguggol, mert így nem tűnik magasabbnak, mint a családfő. Az állatok egy idő után befogadták, mintha hozzájuk tartozna. Dian hosszú órákon át ült köztük, úgy tett, mintha ő is majszolná egyik kedvenc eledelüket, a vadzellert, kísérleti alanyai pedig hagyták, hogy vakargassa, kurkássza őket.

Hogyan került Kelet-Afrikába?

Nem a végzet vagy a sors hozott Afrikába – írta Fossey – De nem is valami romantikus elképzelés. Mély vágy élt bennem, hogy a vadon élő állatokat lássam és velük éljek olyan környezetben, amelyet az ember még nem formált a maga képére ” Dian hatéves volt, amikor szülei elváltak, nevelőapjától nem túlzottan sok szeretetet kapott. A magányos gyermek állatbarátokra vágyott, de egy aranyhalon kívül más állatot nem tarthatott, s amikor az elpusztult, egy hétig siratta.

Fossey állatorvosnak készült, de fel kellett adnia tervét, mert a davisi Kaliforniai Egyetemen nem ment neki a vegytan és a fizika. Rehabilitációs pszichológus lett, testi fogyatékos és érzelmileg labilis gyerekekkel foglalkozott a Kentucky állambeli luisville-i kórházban. Afrika iránti érdeklődését egy rhodesiai fiatalember keltette fel, aki udvarolni kezdett neki, ám Dian úgy érezte, a házasság túl nagy ár ahhoz, hogy így váltsa meg útiköltségét a Fekete Kontinensre. Kuporgatni kezdte a pénzt, majd 1963-ban elutazott Kelet-Afrikába.

Tanzániában találkozott Louis Leakeyval, a híres antropológussal, aki megkérdezte, mit szeretne még látni. Legnagyobb vágya, hogy hegyi gorillákat lásson a vulkanikus Virunga vidékén, felelte a lány, mire Leakey azt tudakolta, szemlélőként vagy újságíróként érdeklődik irántuk. – Ennél sokkal többről van szó, Dr. Leakey – felelte Dian. Az a tervem, hogy egyszer majd odaköltözöm és ott dolgozom. – Néhány nap múlva élete első gorilláival találkozott. Hatalmasnak, impozánsnak hatottak, ám egy cseppet sem ijesztőnek. Olyanok voltak, mint egy piknikező társaság, amelyiket kíváncsiskodók leptek meg. Amikor hazautazott Afrikából, Fossey-ban már megérett az elhatározás, hogy visszatér, és ezekkel az állatokkal éli le életét. Négy év múlva a National Geographic Society támogatásával megalapította a Karisoke Kutatóközpontot.

Tudomány vagy elvakultság

A bennszülöttek Diant nyiramachabellinek, „az erdő magányos asszonyá”-nak nevezték el. A gorillák megfigyelésével jelentős anyagot gyűjtött össze, és nagyrészt az ő érdeme, hogy ezt a veszélyeztetett állatfajt megóvták a kihalástól. Indítékai és módszerei viszont heves viták tárgyát képezik. Olyan bensőséges kapcsolatba került a hegyi gorillákkal, amely túlment a tudományos érdeklődés és a normális állatszeretet határain.

Amennyire szerette a gorillákat, olyan engesztelhetetlen gyűlölet élt benne az orvvadászok iránt, akik tönkretették az állatok természetes élőhelyét, és felelőtlenül öldösték őket. Fossey könyörtelenül üldözte az orvvadászokat, elkobozta szerszámaikat és fegyvereiket, előfordult, hogy saját kezűleg korbácsolta meg őket.

 

Dian Fossey

 

Nemsokára nemcsak az orvvadászokkal keveredett háborúságba, hanem a ruandai hatóságokkal is, mert meg akarták nyitni a festői szépségű vulkáni parkot a turisták előtt. Fossey állhatatosan ellenezte tervüket: az ő gorillái nem mutogatni való állatkerti lények. Azzal fenyegetőzött, hogy ha egyetlen turista is közelíteni mer a kutatóközponthoz, lelövi. Konok elszántsága miatt idővel számos ellenséget szerzett – minden bizonnyal ezek egyike volt az ismeretlen gyilkos, aki brutálisan végzett vele 1985 decemberében.

 

Dian Fossey

Dian Fossey: (KaliforniaSan Francisco1932január 16. – Ruanda,Virunga-hegység1985december 26.) amerikai etológus

 

Forrás: A múlt nagy rejtélyei (208-209. oldal)Reader’s Digest Válogatás, 1994 ISBN 963 8475 005

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s