A zeneszerző egyéniségének kinyilvánítása

 

 

A romantikus kort, amely 1800 körül kezdődött, és még a XX. század elején is tartott, a német történészek olykor Sturm und Drangnak – németül „vihar és vágy” – nevezik: tág fogalom, beletartozik a politikai felemelkedés, a kultúra átalakulása és az egyén felszabadulása. A kor szellemét tükrözik Turner és Delacroix festményei, Scott és Goethe regényei, Blake és Coleridge költeményei, Schiller színdarabjai, Bellini és Weber operái. Európában ebben az időszakban indult meg az ipari fejlődés, mind nagyobb szerepet kaptak a városok, és gomba módra szaporodtak James Watt gőzgépének gyakorlati alkalmazásai. Ebben a korban, amelyet a társadalom és a művészet expanziója jellemez, a zeneszerző egyéniségének kinyilvánításához éppúgy hozzátartozik saját, csak rá jellemző nyelvezetének megteremtése, ahogyan egy népet is nyelve alapján azonosítunk. Sok Beethoven utáni zeneszerző számára a szimfonikus zenekar eszményi csatatér, ahol kipróbálhatják erejüket.

A szimfonikus zenekar, az operához hasonlóan, a legtökéletesebb zenei együttesek közé tartozik. Igaz ugyan, hogy az opera arisztokratikus korban született, amikor a színpadon zajló ceremónia sok díszes kelléke a hallgatóság megjelenéséhez és várakozásához igazodott. A zenekar – ezzel ellentétben – mértékletesebb és nagyobb feladatra vállalkozik.

 

Johann Erdmann Hummel festménye (1823)

Johann Erdmann Hummel 1823-ban festett vászna a nápolyi tavasz örömeit ábrázolja , nagyszerűen érzékelteti a tizenkilencedik század bimbózó romantikus szellemét

Mint láttuk, sok hangszer együttes zenélése régi gyakorlat, de a zenekar mint önálló, rendkívül kifejező hangszer a tizenkilencedik században szólalt meg először, a romantikus zeneszerzők szimfóniáiban és versenyműveiben, az addig ismert legszemélyesebb muzsika szolgálatában. Ez az a kor, amelyben az egyéni élmény a meghatározó, amikor az egyes emberek élete áll a társadalom és a művészet érdeklődésének középpontjában.

 

Walter Scott: Lady of the Lake

A tizenkilencedik század elején sok nyelvre lefordították Walter Scott regényeit, a Kenilworth-öt, az Ivanhoe-t, a Lady of the Lake-et, amelyek nagy népszerűségre tettek szert az írók, művészek, a művelt rétegek körében. Egyik regénye, a Bride of Lammermoor később, Donizetti operájaként még híresebb lett.

Hector Berlioz a zenekar virtuóza volt, mind komponista és karmester abban lelte örömét, hogy százötven muzsikust, vagy még többet halmozott össze. Addig soha nem hallott tökélyre fejlesztette a hangszerelés művészetét, gondoljunk csak a Fantasztikus szimfóniára, a Római Karnevál nyitányra, valamint operáira, elsősorban a Benvenuto Cellinire, amelynek 1838. szeptember tizediki párizsi bemutatója igazi szenzáció volt. Berlioz egyengette a Wagner zenedrámáihoz és Gustav Mahler szimfóniáihoz szükséges óriászenekarok útját.

 

Louis Antoine Jullien: Illustrated London News 1846

Louis Antoine Jullien (1812-1860) az egyik első karmester-sztár; előbb Franciaországban szerepelt, majd Angliában lépett fel nagy sikerrel. A Covent Garden-beli koncertjei felkeltették az Illustrated London News érdeklődését (1846).

A hangszerelés gyakorlata, vagyis az, hogy a partitúrában minden egyes szólamhoz meghatározott hangszert jelöltek ki, a reneszánsz végén alakult ki. Láttuk milyen magas színvonalat ért el ez a művészet Velencében, a Gabrielik korában. A barokk zenekari muzsikában, tulajdonképpen egészen Mozartig és Haydnig gyakran úgy írták a partitúrát, hogy az első hegedűnek megadták a fő dallamvonalat, és a többi hangszer feladata a harmóniák kitöltése volt. Utolsó szimfóniájában Haydn a szokottnál jóval nagyobb szerepet juttatott a fafúvósoknak, ennek tulajdonítható darabjainak sajátos pezsgése és sziporkázása. Beethoven mérhetetlenül kibővítette a hangszerelés technikáját, elsősorban azzal, hogy a rézfúvósokat, az ütőhangszereket és a timpánikat kezelte. A Kilencedik szimfónia bemutatóján a hallgatóság lélegzete elakadt, amikor a scherzo-témájában két, oktávra hangolt timpáni szólóhangszerként szólalt meg. Berlioz sokat tanult Beethoventől, és a zenekarkezelés olyan felfogását hagyta az utókorra, amelyben minden hangszernek megvan a maga szerepe, és egyiket sem kell soha alárendeltnek tekinteni.

 

Grandvill Berlioz karikatúrája

Grandville karikatúrája (1846) azt bizonyítja, hogy Hector Berlioz óriászenekara nem mindig nyerte el a kortársak tetszését.

Beethoven halála után néhány éven belül megkezdődött a zenei formák elszakadása a klasszikus és barokk korból örökölt hagyományoktól. Sok muzsikus – köztük Berlioz is – örömmel üdvözölte a kifejezés kötetlenségének új felfogását, az érzelmek felszabadulását, ami forradalmasította az operát, a tánczenét és a hangversenyzenét. A romantikus kor minden bizonnyal a virtuózok kora, és igaz ugyan, hogy a zenekar csillaga Berlioz, de egyetlen zeneszerző-előadót sem ünnepeltek zajosabban a tizenkilencedik század első harmadában, mint az olasz hegedűst, Niccolò Paganinit. Berlioz barátja és pártfogója volt, és Berlioz Paganininek komponálta Harold Itáliában című brácsaszólós szimfóniáját – a brácsa Paganini váltóhangszere.

Paganini Genovában született, 1782-ben; kilencesztendős korában hegedült először közönség előtt, 1805-ben kezdődött az a pályafutás, amely végül legendát faragott belőle. Az biztos, hogy előadásmódjával egyetlen művész sem keltett nagyobb szenzációt, még Liszt Ferenc sem. Nincsenek felvételeink Paganini játékáról, de ismerjük önmaga számára komponált muzsikáját, amiből félreérthetetlenül kiderül, hogy ő volt a történelem egyik legnagyszerűbb hegedűse. Paganini vonzerejében része volt démoni megjelenésének, és kisujját sem mozdította, hogy eloszlassa a sátánnal kötött egyezségéről suttogott rémhíreket, jól tudta, mekkora reklámot jelentenek. Paganini volt önmaga legjobb ügynöke; karrierjét csaknem ugyanolyan mesteri módon irányította, ahogy hegedült. Ő az első művész, aki egyszersmind igazi üzletember is, keresztül-kasul utazgatott Európában, koncertről koncertre diadalt diadalra halmozott, akár egy tábornok vagy egy hivatásos ökölvívó. Önemésztő, komor alak, teljesen feketébe öltözve, hatalmas keze meghazudtolta választott hangszerének érzékeny alkatát: drámai jelenség volt. Lehet, hogy Schubert hallotta játékát, mert Paganini 1828 márciusában, fél évvel Schubert halála előtt lépett fel Bécsben; egyetlen koncertért magasabb tiszteletdíjat kapott, mint Schubert egy egész sorozatáért. Paganini csupán ötvennyolc esztendős volt, amikor meghalt, sokféle betegség pusztította, hangját teljesen elvesztette.

 

Paganini 1838-ban

Niccolò Paganini ötvenhat évesen; két év múlva meghalt, rákban és más betegségekben.

Akárcsak Guarneri del Gesù (egyik hegedűje az ő tulajdonában volt, és ő vitte diadalra az „Ágyúnak” nevezett hangszert), Paganini is legszívesebben kártyázott, vagy más mulatságokkal ütötte agyon az időt. A Guarneriust egyik csodálójától, egy francia kereskedőtől kapta ajándékba: a francia először kölcsönadta neki, majd amikor hallotta, hogyan szól Paganini kezében, ragaszkodott hozzá, hogy tartsa meg – szerencsés véletlen, mert Paganini alig valamivel korábban tette zálogba hangszerét, hogy kártyaadósságát ki tudja fizetni.

Kevés virtuóz akadt ebben a korban, akinek muzsikája túlélte a művészt: egyikük Paganini. Sok kompozícióját nem tette közzé, inkább megőrizte magának titkait. Tulajdonképpen a capriccio-sorozat az egyetlen, amit Paganini a saját kezével írt le, olyan míves kidolgozással, ami alighanem koncert-előadásmódját is jellemezte. Öt versenyműve – halála után egyik-másik feledésbe merült – inkább afféle keret, amelyen belül improvizációs tehetségét csillogtathatja, bár az első hegedűverseny szólószólama és kísérete lényegében teljes. Maga Paganini írta egyik barátjának: „Aki egyszer már hallott, mindig újra hallani akar. Mit gondolsz, hány Paganini él a Földön?”

(…)

 

Forrás: Yehudi Menuhin és Curtis W. Davis – Az ember zenéje (162-169. oldal) Zeneműkiadó Budapest 1981 ISBN 963 330 397 4

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s