Sárközi György: Magányosság perce

Közzétette:

Magányosság perce e perc, magányomé egészen,
Most senki rám ne nézzen!
Bábé a dús selyemgubó, enyém e perc egészen.

Mint hulla felfordult szeme, mely csak magába bámul,
Kutatva és kajánul
Befelé néz a két szemem: borús mélységbe bámul.

Kis forrás buggyan, csobban ott és elcsörög sötéten
Valami néma réten, –
Néha sikoltva félrecsap s tovább csörög sötéten.

Ah, forrás, vérhabos vize a forró fájdalomnak,
Haladj medrén dalomnak
S csobogd megtépett énekét a forró fájdalomnak.

Én hangos lenni nem merek és szégyellek beszélni,
Jobb szép csöndesen élni…
Fájdalmamat elbujtatom, mert szégyellek beszélni.

Ott lenn a mélyben énekel a kis forrás helyettem,
Nálam százszorta szebben,
Eped, sír, fáj és háborog a kis forrás helyettem.

Nem látja senki más, csak én, magányos ritka percben,
Ha árva nesz se percen,
S befelé néz a két szemem magányos ritka percben.

Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 9. szám


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s