Kertész István: ÚJ téli szálláson téli vers
Nagyon borult a méla táj. Nagy selymes fülei vannak a csendnek. Mint barna bársonyos szárnya a bőregereknek, Vagy puha fekete
Séta a kultúra ösvényein
Nagyon borult a méla táj. Nagy selymes fülei vannak a csendnek. Mint barna bársonyos szárnya a bőregereknek, Vagy puha fekete
Háborus völgy, nem tudlak nézni, Nem bírnak már a szemeim, nem: Forgok, mint egy véres pojáca, Tul egy hegyen s
Kis antológia Sokszor nehéz és hihetetlen hinni mint kúsza álom sompolyodik mellém, hogy volt, ki hitt a számról mézet inni
Ezen a napon, Megszületett William Blake angol költő, festő, grafikus. 1757.11.28 – 253 éve történt A TÉLHEZ “Ó, Tél! rekeszd
Ó gondok, gondok, holnapok! egy gondtalan mát hol kapok? Szőnyeg-puhába betegen búni hiába szigetem: szivem verését halk ölén csak annál
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid ne ráncold. Fölrepeszted a tavaszi láz varait. Éppen hegedni kezdtek. Vedd le mellemről tenyered. Áram-telt vezetékek
Nem is tudom: ez arcok hová tünnek? Egyszerre csak nem látom már az utcán A vén leányt, ki feketében, tisztán
Daróc homokból, selyem délibábból szőtt köpenyében Kisirt szemekkel néz-néz az ezeréves asszony: Ezüst kigyóként sziszegve futott meg négy hűtlen folyója,
1. Hogy meghaltam, az volt az álmom. Asszonytól kellett akkor válnom, Virágos kerttől, melyben éltem. Kiléptem kedvelt ajtaján, Akkor szakadt
Ne vigyétek ezt a testet, Ne vigyétek, nem hagyom! Hadd zendüljön himnuszom, Hol ti gyáván térdre estek! Hadd nyugosszam csöndbe,