Tóth Árpád: Október
A levegő hideg, kék és merev S sziszegve metszi éles cirpelés Mint bánya mélyén a kék érceret A zengő fúró.
Címke: vers
GELLÉRT OSZKÁR: ISTEN, MEGBÁNTAD?
Osvát Ernőnek Testvér, ismersz? Ismerheted-e tenmagad? Tudhatod-e a pillanatot, Mikor a jóság benned A szennvedéstől csordultig dagad? Testvér, ha lelkednek
Arany János: SZÉP ŐSZ
Ki, ki bátran a szabadba! Oly szoros e fal között! Tavaszunk egy fúvalatra Íme, íme visszajött! Mily vidám a
Dsida Jenő:Ősz
Mért van, hogy a szivem Csupa, csupa bánat? – Siratom halálát A gyönyörű nyárnak. Siratom halálát A hulló levélnek, Lassú
Dsida Jenő: Súgás az ősznek
Ősz, te sokat tudsz: mert sétálsz furcsán és hallgatagon, s hervasztó, irgalmatlan szomorú szemeiddel befigyelsz minden ablakon. Ősz, te sokat
LESZNAI ANNA: ÉBREDÉS
Éltem aluvó asszonyéltemet S testem nem volt más – minden nyarak teste – Hajam a fáknak kúsza lombja volt, Szívem
Török Sophie: Név a papiron
Nem voltál itt – kinyujtottam érted borzongó karjaimat. Ablakon át, tetőn át, szürke ködoszlopokon át nyúltam feléd néma csengőn, süket
GYULAI MÁRTA: BARÁTI SZÓVAL
S honnan van benned most ez az eltökéltség? S hogy szabad ennyire szenvedni? Mi lelte az arcod? Ilyen csendben vagy
Bródy László: Magányosság
Vadszőlő indája ing, szél tépázza álmaink, vén cimbalom minden ablak minden szív és minden ablak, zeng az ablak, zeng a
Fenyő László: Barátomnak
Barátom, kivel tizenegy év font össze, napra nap: lám, megtagadtál s mégse vagy boldogabb, mélyebb szenvedő te, szomorú, szomorú. Hogy
Lighthouse 