Sárközi György: Magyar árnyak
Daróc homokból, selyem délibábból szőtt köpenyében Kisirt szemekkel néz-néz az ezeréves asszony: Ezüst kigyóként sziszegve futott meg négy hűtlen folyója,
Címke: vers
Jászay-Horváth Elemér: Halottak útja 1-8.
1. Hogy meghaltam, az volt az álmom. Asszonytól kellett akkor válnom, Virágos kerttől, melyben éltem. Kiléptem kedvelt ajtaján, Akkor szakadt
Mohácsi Jenő: Halotti dal
Ne vigyétek ezt a testet, Ne vigyétek, nem hagyom! Hadd zendüljön himnuszom, Hol ti gyáván térdre estek! Hadd nyugosszam csöndbe,
Ady Endre: Halottan és idegenen
Át nem léphető gyorsan vert hidon Tulról hozott és tulos az életem, Olvadt csillag, zuhogó fényű, De megfagyasztom, hogyha tetszik
Fenyő László: November
Szeretem a novembert mikor esőkkel hallgat a felhő: rokona a patakzó kedvű néma sebeknek Ődöngök uccahosszat a szénszagú estében hol
Móricz Zsigmond: Erdély
Kőbérc: ahol másfélezer évvel fajunk griffje székel: retteglek óh székely! Megmetszett szárnyaid törve ne hulljanak: husomból egy darab! a szivembe
Tóth Árpád: Október
A levegő hideg, kék és merev S sziszegve metszi éles cirpelés Mint bánya mélyén a kék érceret A zengő fúró.
GELLÉRT OSZKÁR: ISTEN, MEGBÁNTAD?
Osvát Ernőnek Testvér, ismersz? Ismerheted-e tenmagad? Tudhatod-e a pillanatot, Mikor a jóság benned A szennvedéstől csordultig dagad? Testvér, ha lelkednek
Arany János: SZÉP ŐSZ
Ki, ki bátran a szabadba! Oly szoros e fal között! Tavaszunk egy fúvalatra Íme, íme visszajött! Mily vidám a
Dsida Jenő:Ősz
Mért van, hogy a szivem Csupa, csupa bánat? – Siratom halálát A gyönyörű nyárnak. Siratom halálát A hulló levélnek, Lassú
Lighthouse 