Ady Endre: Halottan és idegenen
Át nem léphető gyorsan vert hidon Tulról hozott és tulos az életem, Olvadt csillag, zuhogó fényű, De megfagyasztom, hogyha tetszik
Címke: vers
Fenyő László: November
Szeretem a novembert mikor esőkkel hallgat a felhő: rokona a patakzó kedvű néma sebeknek Ődöngök uccahosszat a szénszagú estében hol
Móricz Zsigmond: Erdély
Kőbérc: ahol másfélezer évvel fajunk griffje székel: retteglek óh székely! Megmetszett szárnyaid törve ne hulljanak: husomból egy darab! a szivembe
Tóth Árpád: Október
A levegő hideg, kék és merev S sziszegve metszi éles cirpelés Mint bánya mélyén a kék érceret A zengő fúró.
GELLÉRT OSZKÁR: ISTEN, MEGBÁNTAD?
Osvát Ernőnek Testvér, ismersz? Ismerheted-e tenmagad? Tudhatod-e a pillanatot, Mikor a jóság benned A szennvedéstől csordultig dagad? Testvér, ha lelkednek
Arany János: SZÉP ŐSZ
Ki, ki bátran a szabadba! Oly szoros e fal között! Tavaszunk egy fúvalatra Íme, íme visszajött! Mily vidám a
Dsida Jenő:Ősz
Mért van, hogy a szivem Csupa, csupa bánat? – Siratom halálát A gyönyörű nyárnak. Siratom halálát A hulló levélnek, Lassú
Dsida Jenő: Súgás az ősznek
Ősz, te sokat tudsz: mert sétálsz furcsán és hallgatagon, s hervasztó, irgalmatlan szomorú szemeiddel befigyelsz minden ablakon. Ősz, te sokat
LESZNAI ANNA: ÉBREDÉS
Éltem aluvó asszonyéltemet S testem nem volt más – minden nyarak teste – Hajam a fáknak kúsza lombja volt, Szívem
Török Sophie: Név a papiron
Nem voltál itt – kinyujtottam érted borzongó karjaimat. Ablakon át, tetőn át, szürke ködoszlopokon át nyúltam feléd néma csengőn, süket
