Illyés Gyula: Remény, remény…4.
Reggelig kivilágított szép ékszerüzlet, csillogó ég! Fölnéztem, éjfél elmúlott rég. Hát éltem, mondtam, itt vagyok. A lét akkor volt szép,
Séta a kultúra ösvényein
Reggelig kivilágított szép ékszerüzlet, csillogó ég! Fölnéztem, éjfél elmúlott rég. Hát éltem, mondtam, itt vagyok. A lét akkor volt szép,
Hiába éltem. Tegyetek minél magasabbra, a völgyben kudarcom gyarapszik köröttem. S a vád: kaptál egy életet, mivel fizetsz most elmenőben?
Tavaszi határ, ifjúság, Kínánál, Mexikónál jobban örökös nyers forradalomban lüktető-ropogó világ, száműztek. Ó ha tudnám, honnan. Bokrok, sziklák közt kanyarog,
Én országom Moldova Ott nem tudok szólni Érzésemet ott soha Nem lehet el menteni Szájom bé van dugva Szemem el
82 évvel ezelőtt, ezen a napon született Kányádi Sándor romániai magyar író, költő, műfordító. Megjártam bár a történelmet, konok vagyok,
Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én
Istenanya hívogat cinkéket meg darvakat, szólván: “Gyertek, égben szárnyalók, imádkozni szálljatok hozzám! Hajtsátok meg térdetek, oldjátok a vétkeket, gyertek!” Ház
Valahol van egy furcsa ország, Bérce templom, völgye szentéj, Bánatország az az ország, Neve: Erdély. Kékebbek ott az esték, Sárgábbak
«A bárányt pedig… juhok közül vagy a kecskék közül válasszátok». Mózes II. 12. 5. Apám vett egy gödölyét, így rendelte
Ha én az Ő Fia volnék, Minden katonára álmot varázsolnék. Karomon altatnám, Úgy eldajkálgatnám, El is babusgatnám, El is csitítgatnám.