Federico García Lorca emlékére
113 évvel ezelőtt, ezen a napon megszületett Federico García Lorca, andalúziai spanyol költő és drámaíró. 1919-től filozófiát, jogot és irodalmat
Séta a kultúra ösvényein
113 évvel ezelőtt, ezen a napon megszületett Federico García Lorca, andalúziai spanyol költő és drámaíró. 1919-től filozófiát, jogot és irodalmat
Trianon sebeit az idő bekötözte, de a vér átüt még mindig a sebeken. Idegenek özönlöttek be a földre,
Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok, És nagyapám, a régi katona hallgatja mosolyogva, boldogan, sebforradástól lángol homloka s én térde
Döng az ég-harang, mennykőtől hasad, felhők rongyait villám tépdesi, halovány-arany ég-eresz alatt imbolyognak az égbolt mécsei. Nyitnak angyalok égi
Lila május. Hajnal előtt. Nem zörren a kiskapu zára. Üröm illatosít levegőt. Fehér a fagyalbokor ága. Ablak-zsalukra hajolt s függönyre,
Vonul a szél, mint hadsereg a hajlongó, riadt vidéken, tereli zsákmányát az égen: völgyek és ismerős hegyek futnak rabszolga-menetében. Szülőföldem
Reggelig kivilágított szép ékszerüzlet, csillogó ég! Fölnéztem, éjfél elmúlott rég. Hát éltem, mondtam, itt vagyok. A lét akkor volt szép,
Hiába éltem. Tegyetek minél magasabbra, a völgyben kudarcom gyarapszik köröttem. S a vád: kaptál egy életet, mivel fizetsz most elmenőben?
Tavaszi határ, ifjúság, Kínánál, Mexikónál jobban örökös nyers forradalomban lüktető-ropogó világ, száműztek. Ó ha tudnám, honnan. Bokrok, sziklák közt kanyarog,
Én országom Moldova Ott nem tudok szólni Érzésemet ott soha Nem lehet el menteni Szájom bé van dugva Szemem el