Szergely Jeszenyin: Lila május
Lila május. Hajnal előtt. Nem zörren a kiskapu zára. Üröm illatosít levegőt. Fehér a fagyalbokor ága. Ablak-zsalukra hajolt s függönyre,
Séta a kultúra ösvényein
Lila május. Hajnal előtt. Nem zörren a kiskapu zára. Üröm illatosít levegőt. Fehér a fagyalbokor ága. Ablak-zsalukra hajolt s függönyre,
Vonul a szél, mint hadsereg a hajlongó, riadt vidéken, tereli zsákmányát az égen: völgyek és ismerős hegyek futnak rabszolga-menetében. Szülőföldem
Reggelig kivilágított szép ékszerüzlet, csillogó ég! Fölnéztem, éjfél elmúlott rég. Hát éltem, mondtam, itt vagyok. A lét akkor volt szép,
Hiába éltem. Tegyetek minél magasabbra, a völgyben kudarcom gyarapszik köröttem. S a vád: kaptál egy életet, mivel fizetsz most elmenőben?
Tavaszi határ, ifjúság, Kínánál, Mexikónál jobban örökös nyers forradalomban lüktető-ropogó világ, száműztek. Ó ha tudnám, honnan. Bokrok, sziklák közt kanyarog,
Én országom Moldova Ott nem tudok szólni Érzésemet ott soha Nem lehet el menteni Szájom bé van dugva Szemem el
82 évvel ezelőtt, ezen a napon született Kányádi Sándor romániai magyar író, költő, műfordító. Megjártam bár a történelmet, konok vagyok,
Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én
Istenanya hívogat cinkéket meg darvakat, szólván: “Gyertek, égben szárnyalók, imádkozni szálljatok hozzám! Hajtsátok meg térdetek, oldjátok a vétkeket, gyertek!” Ház
Valahol van egy furcsa ország, Bérce templom, völgye szentéj, Bánatország az az ország, Neve: Erdély. Kékebbek ott az esték, Sárgábbak