vers – 63 Oldal – Lighthouse

Mihály László: Mindig temetek

Emlékszem: gyenge, kisgyermek kezemmel Sárgás fövenyben sírt hányszor kapartam – Ma sem mívelek mást, temetek én csak: Birkózni nincs elég

Ma lejjebb vagyok, mint tegnap, holnap lejjebb leszek, mint ma: verem minden napom s letelte azt jelenti, hogy újból lejjebb

Éjszakai vers Az asztalon fehér papír. Éjszaka van. Éjfélre jár, Sápadtan dereng a lámpa-pír, S a kis fehér lap

A mámor fürtbe ért a dombokon, már szél pöröl a sárga lombokon, száraz karókon deritő borág öröm terem a régi

Nyári alma ül a fán, fa alatt egy kisleány. Néz a kislány föl

132 évvel ezelőtt, ezen a napon született Móricz Zsigmond (1879-1942) író, újságíró, szerkesztő. Móricz Zsigmond 1879-ben született

A gondolat sötét madár, ott röpköd már a fákon át, nagytestü, barna nő a nyár, jön és kinálja

Keblem vörös: ó megsebeztek! Vért ont sajogva oldalam, vergődöm a bánatba veszteg, sötét szobába egymagam. Lezárom ajkamat, velőm ég,

Barátom, kivel tizenegy év font össze, napra nap: lám, megtagadtál s mégse vagy boldogabb, mélyebb szenvedő te, szomorú,

“Look in my face: My name is Might-have been…” D.G. Rosetti Érezted már, mi az, egyedül, gyürt kabátba a kisvendéglőkből