vers – 5 Oldal – Lighthouse

Radnóti Miklós – Július

Ilyen hőség sem volt itt már régen, mesélik, még a vaj is elalélt és olvadni készült lenn a

Kamill, teljes nevén Lelliszi Szent Kamill (1550 – 1614). Katona volt, könnyelműen élt. Kockán és kártyán egész vagyonát

Úgy áll a nap az égbolt kellős közepében, mint az emberi lét küszöbén állhatott: rejtelmes húrokon a nyári

Tapsolva szétfutott a zápor s itt köröskörül üresen világít a környék és szuszog, de dong és csomókba hull

Nyár van, nyár, tikkasztó. Kiszáradt minden tó. Elapadt a patak. Ludak, récék búsan fürödnek a porban. Kérdezd meg

A költő Rólam keresztelték el a világot, Nekem zenélnek a Hét Csillagok, Velem harcol az ördög, isten ellen Hozzám sietnek a

Ki messze, messze vagy, kinek hajója már A zúgó tengeren remélve, küzdve jár, Vagy a boldog világ előtt

Sötét fényszórók: szemeim az eget lengő csóvákkal ostromolják. Föl, föl! Lent mennyi a teher, a rom! Csík, sáv:

Annyiszor játszottam a boldogot, most végre boldog lehetnék – nyugtalanul figyelem magamat, vajon mi hiányzik még, mi hiányzik

Az érés dícsérete Helyét gyümölcsnek adja a szirom. A déli égen elterül a hőség. A termő kor