Gellért Oszkár Kosztolányi Dezsőhöz

Közzétette:

 

 

Mint tépett-szaggatott koszorúnak
Gellért Oszkár poetMarokba-gyűrt s marcangolt szirmait
El-fölrepíti a szél:
Szavaim szivemből úgy vetem ki Tehozzád,
A sirodra, barát.

Vers, akit Róla írok
S nem átallok veled a piacra kiállni,
Nézd meg magadat a tükörben –
S borzadj el tennen rútságodtól,
Hisz nincsen is emberformáju arcod!

 Kosztolányi Dezső poetDe jaj, mivel mérhetném én bánatomat méltóbban
Ha nem azzal hogy sok-évi fogadalmam megszegem most.
És írok. Ujra írok, aki oly rég eltökéltem,
Hogy nem, nem érdemes többé!
Mert nincs a világon semmi, amért még érdemes volna.

(Ha csak egyért nem: a hüségért
Ifjú hitünkhöz.)

Szent borzalom szülötte, tisztátalan hebegés!
De jaj, mivel mérhetném én bánatomat méltóbban,
Ha nem azzal hogy kiállok
A piacra meztelen ujból
Kidobolva gyászom (azoknak
Akikre nem tartozik úgysem!)
S mindezt szemérem nélkül,
Szégyentelenül s tán daccal is hogy
Hisz nem tudok mást! – s tőlem
Nem is tellik már más ezentúl.

Jaj, versem, versem, olyan vagy,
Mint a japáni asszony,
Ki elcsúfitja az arcát, hogy hű maradjon az Egyhez:
Elferdült száju, véres, dagadtszemü nekrológ!
Fogadd hát tőlem, Élő, ki úgy állok sirodnál,
Mint a dadogó Halál:
Fogadd tőlem e szörnyű,
E szükölő dobverést
Mit megvetek s utálok,
S mitől iszonyodva takarózik a lélek:
Ezt az egész piacra-kiállást
Méltó mértékeül bánatomnak
Fogadd e hitszegést –
Uj Halhatatlan!

Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 12. szám

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s