A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma nekem;
szerenád a vizen:
dalok komoly varázsa
terül az óceánra,
ragyogva vár a hullám,
a szél megáll az utján:
s fény-láncát húzva elring
a hold a mély felett,
amely úgy szendereg, mint
egy álmodó gyerek:
így hajlik önfeledten
feléd a szomju szellem,
csöndes, nagy odaadásban,
mint vágyó tenger a nyárban.
Szabó Lőrinc
Forrás: Énekek éneke – A világirodalom szerelmes verseiből (253. oldal) Európa Könyvkiadó, 1974 ISBN 963 07 0355 6