szerelem – 2 Oldal

Márai Sándor – A szerelemről

A nő és a férfi párharcát soha ne lássad másként, mint reménytelen harcot, melyet a legkegyetlenebb önzés és a

A falunak tornya karcsu, körül karcsu könnyü fák falu fölött vörös arcu, sárga bajszu holdvilág. A vasúton szállok

Lydia Cabrerának és néger leánykájának S még a vízhez is kivittem! Nem mondta, hogy ura is van,

Fehérzimankós téli éjszaka Éjféli miséről mentünk haza, S járt legelől, csuda hallgatagon, A jegyző úrral Mária hugom. A

Alekszandr Szergejevics Puskin; Moszkva, 1799. június 6. – Szentpétervár, 1837. február 10.) orosz költő, író, drámaíró, az orosz

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemü harmat, amelytől fénylik a szirom, amelyből felszökik, kévéjében a napnak, szivárvány-szikra, miliom.

Nem vagyok már, aki hajdanában, Szirt-éleknek zúgó csermelye, Benne forrongó, de vad erő van, Mely megdöbbent, útját futva

Látod! boldog csókjaink öröme harsog a fák közt és árnyékkal áldja testünket a táj! hallod, hogy terül a

A Szépség lányai közt nincs gyönyörűbb ma nekem; hangod úgy elbüvöl, mint szerenád a vizen: dalok

Fáradtan ragyogva játszik a felhőn a holdsugár, bús, rideg fényben ázik és búsul a néma táj. Trojkám repül