Közzétette:
Alekszandr Szergejevics Puskin; Moszkva, 1799. június 6. – Szentpétervár, 1837. február 10.) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.
Puskin – Előérzet
Villám gyúl megint, az égre
barna fellegraj kúszik;
végzetem vak rendelése
régi bánattal búsit.
Lesz-e bennem dac, keményen
sorsom, véled víni még?
Most, hogy meglassul a vérem,
s szenvedélyem is kiég.
Hány vihart megvívtam én már!
Orkántól sem rettegek.
Bárkám biztos part felé száll,
futnak szét a fellegek.
Ám szivembe nemsoká új,
éles fájdalom hasít;
lám, a lágy öböl kitárul,
s ott utunk szétágazik.
Add kezed, súgd: „Isten áldjon!”
Gyönge tested mint remeg!
Rebbentsd rám még egyszer áldón
tündöklő tekintetedet!
Bár erőm megtörve régen,
hogyha csak rád gondolok:
vérem felgyúl, s szenvedélyem
ifjan, újra fellobog.
(Képes Géza)
Forrás: Énekek éneke – A világirodalom szerelmes verseiből (293-294. oldal) Európa Könyvkiadó, 1974 ISBN 963 07 0355 6
Lighthouse 