Himnusz Szent Istvánról
– 14. század – Vigadj, magyar, van rá okod, fiadnak anyja, szentedé: Magasztaljad patrónusod, magasztaljad mindenfelé! Fáklyát gyujtott
Séta a kultúra ösvényein
– 14. század – Vigadj, magyar, van rá okod, fiadnak anyja, szentedé: Magasztaljad patrónusod, magasztaljad mindenfelé! Fáklyát gyujtott
A bölcsesség fekete karikájával bekeretezett csillogó gyermekszem. Ilyennek maradt meg róla való első benyomásom és bizonyára ilyennek marad
“Élete: áldozatok sorozata. Költészete: a klasszikusok között számon tartható nagyság.” „Ha van költő, aki pályáján átélte és megszenvedte
„ha nem él bennünk a hajdani gyermek, ha már csak felnőttek vagyunk, sose értjük meg egymást.” „1906.
Himnusz Szent Lászlóról – Szent László zsolozsmájából, 13. század – Üdvözlégy, ó istent látó, királyoknak gyöngye, László, kinek
– Jacobus Aegidii Setabitanus. 1456. – Fénylő új csillag támadott, Krisztus kegyét ragyogja szét és eltiporja ím legott
Bécs – minden törekvése ellenére – 1663-ban belesodródott egy oszmán háborúba. Az 1663 tavaszán megindult hatalmas török sereg,
Egy magyar költő a XIX. század végén, aki szilárdan és öntudatosan távol tartja magát a fővárosi élettől és
A magyar történelem drámaciklusában a XVII. század komor tragédia: halálos őrlődés szultáni és császári között. Az előző, a
A nagy romantikus angol nemzedék költőinek – Byron, Shelley, Keats – halálától a XIX. század végéig terjedő évtizedeket