Robert Browning

Robert Browning angol költő

Közzétette:

 

 

A nagy romantikus angol nemzedék költőinek – Byron, Shelley, Keats – halálától a XIX. század végéig terjedő évtizedeket nevezi a kultúrtörténet Victoria királynő korának. A győzedelmes polgárság berendezkedésének a korszaka ez. A romantika még él, de már belehajlik a realizmusba. A költészet, a képzőművészet tartózkodik a túlzásoktól. A józanság, a közérthetőség, olykor a keresett hétköznapiság válik művészeti eszménnyé. Ennek a “victoriánus” korszaknak legünnepeltebb költője Alfred Tennyson. A formabiztonság, a mértéktartás, a zengő közérthetőség művésze. Az általános elismerés egybevág a királyi keggyel. Megkapja a “koszorús költő” címet, ami nagy javadalommal járó udvari tisztséget jelent, később pedig lord lesz. Követendő mintaképe minden sikerre vágyó angol költőnek.

 

Robert Browning

Robert Browning (Camberwell, London, 1812. május 7. – Velence, Olaszország, 1889. december 12.) angol költő, dramaturg. Tennyson mellett a viktoriánus kor legjelentősebb költője. Elsősorban az emberi lélekben lejátszódó belső dráma érdekelte.

 

Kortársa, Robert Browning azonban egyik erényében se követi, ő a nagy romantika folytatója, Shelleyt vallja eszményképének. Túlzást túlzásra halmoz, hajszolja a ritka szavakat és kifejezéseket. Sokan érthetetlennek tartják, mások zavarosnak, a szabálytalanság még az enyhébb vádak közé tartozik. Mégis: indulásától kezdve felfigyelnek rá, majd egyre szélesebb olvasói körben vallják érdekesnek, noha sokakat felettébb bosszant, hogy jobban szeret Itáliában élni, mint angol hazájában. Végül is némi berzenkedéssel az a kritikai és irodalomtörténeti vélemény alakul ki, hogy Tennyson után ő a Victoria-korszak második legjelentékenyebb angol költője. Mára már innét is tovább lépett, nemzetközi értékelés szerint a romantikus nemzedék után és a modern irodalom újdonságai előtt Robert Browning a legnagyobb angol költő.

Jómódú polgárcsalád gyermeke. Apja vezető beosztású banktisztviselő, művelt, irodalmi érdeklődésű ember. Elvárja, hogy hamar tehetségesnek mutatkozó fia sikeres életet éljen, semmi pénzt nem sajnál, hogy taníttathassa. Anyja félig skót, félig német. Olvasni szerető, fiával gyengéden törődő asszony. A fiú pedig gyönyörködve tanul, sokat olvas, hamar kezd verseket írni, egyelőre a romantika, főleg Shelley hatása alatt. 21 éves korában külügyi szolgálatba lép konzuli titkárként, miután több országgal is megismerkedik, egy ideig pedig Oroszországban – Szentpétervárott – él. Ott írja első két megjelenő művét, a “Paracelsus”-t és a “Sordelló”-t. Ezek apja költségén megjelennek, és kritika is felfigyel rájuk, bár túl filozofikus és felettébb homályos műveknek tartják őket. De éppen ezek a tulajdonságok különböztetik meg a kor világosság- és közérthetőség-kultuszától. Zavarba ejtő volt az is, hogy a két történelmi hátterű költeményt alig lehetett elhelyezni a műfajok rendszerébe. Olyan elbeszélő jellegű művek, amelyek újra meg újra párbeszédekbe csapnak át, drámai jeleneteknek hatnak, miközben mind epikus, mind drámai szövegeik érzelmesen vagy indulatosan líraiak. – Ez a műfajvegyítés majd egész életében gyakori formajátéka lesz. Még legszínpadszerűbb drámai költeményének, a “Pippa átmegy a színen”-nek is epikus a cselekménye, s líraiak a dialógusai és monológjai.

A bírálatok ugyan szigorúak, de egyszersmind elismerik a költő tehetségét és eredetiségét.

Életének nagy fordulata 34 éves korában következik be. Megjelenik életében Elisabeth Barrett. Browning még személyesen nem ismeri az akkor már neves, népszerű költőnőt. Úgy kezdődött, hogy verseibe szeretett bele. Megismerkednek és azonnal mindkettejükben fellángol az ellenállhatatlan szerelem. Elisabeth hat évvel idősebb, gyermekkorától betegségek kényszerítik ágyba. De vonzóan szép, kora talán legműveltebb asszonya és az irodalomtörténet legnagyobb költőnői közé tartozik. Mindkét család és minden orvos tiltakozik a házasság ellen, mégis ki tudják kényszeríteni az esküvőt. De azonnal el is költöznek Angliából. Nemcsak a férj, hanem a feleség is oly neves költő, hogy műveiket örömmel fogadják a kiadók. – Firenzében érzik otthon magukat. Elisabeth ugyan mindig beteg, Robert makkegészséges, de a szerelem szakadatlanul lángol. A férj hatására a feleség finom költészete komolyabbra mélyül, a feleség hatására a férj verselése finomabb, elegánsabb lesz. Több mint egy évtizedig tart ez a boldogság, közben még fiuk is születik. Idővel Robert Barrett-Browning néven olasz szobrász lesz belőle. A költő élete végső éveiben nála lakik Rómában. – Elisabeth 55 éves korban hal meg. A már régóta világhíres költő ettől kezdve is többet él Olaszországban, mint Angliában, de Firenzébe többé a lábát se teszi be. Firenze Elisabeth emléke. Életműve pedig ezután, a végső negyedszázadban teljesedik ki. Ekkorra a műfajok is jobban szétválnak műveiben. Kötetnyi lírai költemény gyűlik össze a szerelem boldog és szomorú pillanatairól, a lélek élményei remekművek alkotására ihletik. Drámái is színszerűbbekké válnak, néhány közülük színre is kerül. Ezeknél is fontosabb epikai költészetének csúcsa, az elbeszélő költészet legkülönösebb remeke: “A gyűrű és a könyv”.

Ez a regényterjedelmű elbeszélő költemény szigorúan tekintve versben írt bűnügyi történet. Egy a XVII. században valóban megtörtént rejtelmes bűneset, illetve ennek bírósági tárgyalása a témája. Tíz énekre tagolódik, ebből az első a tárgyalás megindulása és a perben szereplő személyek felvonulása. A következő kilenc ének egy-egy tanúvallomás, illetve védő- és vádbeszéd. Kilencszer mondják el másként és másként ugyanazt a történetet. Mindegyik valószínű, egyik se bizonyos. Az egész nagy mű kicsengése az, hogy nem idézhető fel hitelesen, hogy mikor mi és hogyan történt.

A mi számunkra igen nagy hiány, hogy ennek a sajátságos remekműnek nincs magyar fordítása. Érdekes műve még az “És Pippa énekel” című drámai költemény. Hősnője, Pippa, a szelíd fiatal lány, aki ahol csak jár, ösztönösen rendet csinál, békét teremt. Ez a “Pippa”-dráma 1841-ben jelent meg, az azóta eltelt másfél évszázad óta igen kevés helyen és igen ritkán játszották, mégis a legjobb drámai költemények közé tartozik.

Ha a victoriánus kor költészetére gondolunk, sehogy se hagyhatjuk ki Robert Browningot, aki a legkevésbé jellemző erre a korszakra.

Forrás: Hegedűs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s