Fokozottan védett növényeink – Bánáti bazsarózsa

Közzétette:

 

 

 

Bánáti_bazsarózsák_a_Somos-hegyen

Bazsarózsafélék – Paeoniaceae

Bánáti bazsarózsa (pünkösdi rózsa) Paeonia officinalis L. ssp. banatica

A görög legenda szerint Paion, a gyógyítás orvos istene az alvilág fejedelmét, Plútót ennek a növénynek a gyógyító erejével szabadította meg az epilepsziától, s nyilvánvaló, hogy ezért őrzi Paion nevét a növény tudományos nemzetségneve. De gyógyító hatásánál a mai ember számára lenyűgözőbb a látvány, amely eredeti termőhelyén teljes virágzása idején elénk tárul. Különös varázslat, életre szóló élmény a magyar földnek ez a vérpiros virágú, legszebb bennszülöttje! A tőfajt dísznövényként széltében-hosszában ültetik. Portugáliától Kis-Ázsiáig és az Örmény Köztársaságig, de az alfaj igazán csak az eredeti termőhelyén mutatós.

Leírása: Gyökerei nyúlánkak-koloncosak. Szára nem fásodó, felálló, el nem ágazó, egyvirágú. Termete magas, kb. 40-60 cm. Sötétzöld levelei szórt állásúak, háromszorosan hármasak, a levélkék hosszúkásak vagy tojásdadok, a tőfaj levélkéinél szélesebbek, épszélűek, alul gyéren szőrösek, ezért szürkésnek látszanak. A végső levélkék aljukon összefolynak és lefutnak. A virágok nagyok, de nem teltek, magánosak. Az 5 csészelevél maradó, egyenlőtlen nagyságú, zöld vagy sziromszerűen színeződő. Bánáti bazsarózsa_2A sziromlevelek száma 5-8, hosszuk 4-5 cm, széles-tojásdad, szabálytalanul karéjos. A termés kb. 6 cm hosszú száron többesével ülő, 2-3 cm nagy, molyhosan-szőrös tüsző, amely a maradó zöld csészelevelekkel együtt majdnem kerekded. A fekete mag 8 mm hosszú.
Virágzási ideje: május (esetleg június eleje).
Élőhelye a meszes, bázisokban gazdag, tápanyagokban bővelkedő, szelídhumuszos, laza és üde erdőtalajokon, dombvidéki cseres-tölgyesekben és gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben van. Szereti a félárnyékot, de a teljes megvilágítást is jól bírja.

Előfordulása: Szerbiára és hazánkra korlátozódik. Déli szomszédunk két tartományában: Szlovéniában, a Fruska Gora alján, Cerevic mellett és a Vajdaságban: a Delibláti-homokpusztán (itt a kontinentális Peonia tenuifoliával együtt), Báziás, Belényes Lugos mellett nő. Nálunk kizárólagos lelőhelye a Kelet-mecseki Hosszúheténynél és Márévárnál van. A takanyói és nagymezői előfordulások 1972 óta megyei jelentőségű természeti értékként területileg is védettek. A püspökszentlászlói arborétumban ültetve fordul elő.
Védelmét ritkasága, hazai flóránkban játszott fejlődéstörténeti szerepe (jégkorszak előtti reliktum) és növényföldrajzi jelentősége (pannóniai endemizmus), végül veszélyeztetettsége indokolja. Feltűnő szépsége miatt ugyanis gyökerét kiássák, kirángatják, és kertekbe telepítik, virágát csokorba szedik, sőt piacon árusítják. Régebben gyógyászati célra is gyűjtötték, mert gyökerei és zsíros-olajos magvai alkaloidát (paeonin) tartalmaznak, amit epilepszia ellen görcsoldóként, illetve hánytatónak használtak. Mindez védetté nyilvánítása óta tilos. Ugyancsak tilos termőhelyén vegyszerezni, hosszúszálfás kíméletlen közelítést alkalmazni. Terjedését tisztások képzésével lehet elősegíteni. Védelmének kiemelt fontosságát tükrözi, hogy aki tövét vagy virágát kiássa, illetve leszedi, az az új polgári Büntető Törvénykönyv alapján egy évig terjedő elzárással büntethető. A növény környezetvédelmi, eszmei értéke 250.000 Forint!

Forrás: Csapody István – Védett növényeink (69-70. oldal) Gondolat Budapest, 1982  ISBN963 281 066 X

Képek: Wikipédia, Panoramio

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s