Ady Endre: Emlékezés Március Idusára
Óh, bennem lobogott el Ama szinte már savós, Tüzetlen és makacs, De jó nedvű ifjuság. Március Idusára Voltak
Illyés Gyula: Pünkösdi ének
Babits Mihálynak Kigombolt nyakadat lágy leány-szél nyalja – hagyd, hadd lebbenjen ki mint selyemnyakkendőd melledből e sóhaj. Örülhetsz, örülhetsz –
Márai Sándor: Ég és föld
Ezért a nő — a legokosabb nő is — kissé úgy hallgatja a férfit, a legokosabb férfit is, mint egy
ERDÉLYI JÓZSEF: FÁJÓ SZÍVVEL
Sokat sírtam és nevettem – Mindent szívből cselekedtem. Nem is újság énnekem már Semmisem – Olykor-olykor fáj a szívem Csendesen.
JUHÁSZ GYULA: TEMETÉS
Aranyosan és feketén döcög Szent Mihály lova őszi fák között. Az emberek megnézik csendesen, Ki az, akinek útja végtelen? És
IGNOTUS: MÁJUSI FAGY
MÓRICZ ZSIGMONDNAK AJÁNLOM Nem tudom, szólt a lyány, nem tudhatom, Mi az, ami sarkad alá terel, De mindenemet teneked adom.
Szombati-Szabó István: Májusi miatyánk
Mi atyánk: Tavasz, Ki vagy a fűben, a fában, a kőben, A ködben, a vérben, a vágyban, a hőben, Ki
Munkácsy Mihály emlékére …
1900 Május 1. (110 éve történt) Meghalt Munkácsy (eredetileg: Lieb) Mihály festőművész, a magyarországi realizmus egyik legkiemelkedőbb egyénisége (Ecce homo,
Réti Ödön: Remény Novella
Két egyszerű ember volt ez a házaspár. Csendesen meghúzódva éldegéltek, emberek közé alig jártak, főként takarékosságból, melyhez később megszokás is
MOLLINÁRY GIZELLA: FELSZAKADT SEBEKKEL
Sivárabb szívvel, mint a sivatag homokja állok. Pedig megállásom nem kifejezője többé a várakozásnak. Oh! mit kellene tenni most, mikor
FENYŐ LÁSZLÓ: ÁPRILIS ESTE…
Vasárnapok, vasárnapok – boldog, akinek vasárnapja van, piros ünnep, fekete köznap: bolyongok a kettő közt hontalan; nekem sápadt a vasárnap
Lighthouse 