Irodalom – 83 Oldal

Gárdonyi Géza – Március

Köszöntlek kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon.

Így mindig, új meg új partok felé vetődve, az örök éjen át sodródva szüntelen, soha nem vethetünk az

Hamvazószerdán s a rákövetkező vasárnapon, hamuból rajzolt kereszttel jelölte meg az egyház övéi homlokát. Tudjuk, a hamu gyászt

A zene harmadnapja szólt már, harmadnapja a friss zene! a kis parasztház harmadnapja szinte keringett már bele! A

Szép úri nép, didergő itt a fény, Szükség van itt vidám harangozóra… Lecsúszott vén napunk az ég ivén:

Andor keresztnevű pesti úriember egy éjszaka föltűnően sok badarságot álmodott. Álmai közül csak egyet mondok el. Karfioléknál uzsonnázott,

Papírcsörgésre ébredtem föl, méghozzá ezüstpapíréra. Nyilván a tegnap esti csokoládé burkát csúszkáltatja ide-oda a huzat. A következő másodpercben

Egy magyar költő a XIX. század végén, aki szilárdan és öntudatosan távol tartja magát a fővárosi élettől és

A doktor úr már évek óta lakója volt az élő halottak házának. Mikor behozták, három ápoló is alig

Csodás idő: fagy – napsütésben, s te szenderegsz még, drága szépem? Kelj fel, elmúlt az éjszaka. Még álom