Krúdy Gyula – Disznóölés a Margitszigeten
Vidámodjunk fel néha – mondom magamban, amikor a Régi kastély környékén járkálok a Margitszigeten -, gondoljunk jó karácsonyokra
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Vidámodjunk fel néha – mondom magamban, amikor a Régi kastély környékén járkálok a Margitszigeten -, gondoljunk jó karácsonyokra
Beköszöntött a karácsony, s a fia még mindig nem jött vissza a háborúból. Az öregasszony egyedül élt közel
Ezüst esőbe száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sürű; a lámpafény aranylik a kalácson, a
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre
Jómagam – mindeddig – egyetlen szerzővel találkoztam, akinek sorai évtizedek óta őszintén lelkesítenek, akárhányszor olvasom őket: történetesen egy
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak,
Varju Péter, a tanyai tanító már ősz óta töprengett azon, hogy karácsonykor milyen ajándékkal lepje meg a húgát.
1906. december 18-án születtem. Gyermek- és kamaszkorom éveit vidéken éltem, tizenkilenc éves koromban költöztem Budapestre, azóta is ott
Három, három, három, három, három angyal szállt felém. Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.
Sok szép leánynak vallottam szerelmet, Szerettem szőkét, barnát egyaránt. Szerettem angol és spanyol kisasszonyt, Grófnőt, színésznőt és parasztleányt.