A sajtó és az irodalom a dualizmus korában

Az analfabetizmus csökkenésének és a magasabb műveltség terjedésének köszönhetően jelentősen megnőtt az igény a nyomtatott sajtó iránt. 1881-ben összesen 504 hírlap és folyóirat jelent meg az országban, a háború előtti években közel 2000. Példányszámuk még nagyobb ütemben nőtt: 1867 és 1914 között 13 millióról 20 millióra. A hírszolgálat központja természetesen Budapest volt, ugyanúgy, ahogy az államé, a gazdaságé, a társasági életé, a tudományé és a művészeteké. 1910-ben csak itt 27 különböző rendű és rangú politikai napilap jelent meg, miközben a vidéki nagyvárosokban összesen 80. A régi múltra visszatekintő tekintélyes és színvonalas nagy napilapok, a Pesti Napló (1850), a Pesti Hírlap (1878) és a Budapesti Hírlap (1881) mellett a századelőn megjelentek a kisembereknek szóló szenzációhajhász bulvárlapok. Ilyen volt az 1910-től megjelenő Az Est, amelynek példányszáma a háború előtt már meghaladta a 200 ezret, miközben a Pesti Hírlapot és a szociáldemokrata Népszavát egyaránt 40—40 ezer példányban adták el. A napilapok mellett számos kulturális hetilap és folyóirat is versengett az olvasók kegyeiért. Ezek közül legtöbben, mintegy 100 ezren az 1901-től megjelenő Tolnai Világlapja című képes hetilapot olvasták és nézegették.

Nagyon nagy, mintegy félmilliós példányban fogytak a kalendáriumok, s 200 ezresben a vásárokon árult betyártörténetek, széphistóriák, románcok és a ponyvairodalom egyéb termékei. Az igényes szépirodalom iránt viszont jóval kisebb kör érdeklődött. Dumas, Stendhal, Tolsztoj és Zola műveit 10—14 ezres példányszámban adták el, a kortárs magyar szerzőkét pedig átlagosan öt-hatezerben. Ennél jóval olvasottabbak voltak Jókai Mór sűrű egymásutánban megjelenő romantikus regényei, melyekben a legszebb emberi és hazafiúi erények, az önzetlenség, a lovagiasság, valamint a szabadság és a haza szeretete emeltettek normává. Nála is nagyobb népszerűségnek örvendett Petőfi, akinek könnyen érthető és az új magyar nyelven írt összegyűjtött verseit 1898-ban 50 ezer példányban adták ki. A modern magyar irodalom központi orgánumát, az 1908-tól megjelenő Nyugatot viszont, amelybe a korszak nagy újítói – Ady Endre, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály és Krúdy Gyula – közölték írásaikat, csak 2500—3000 példányban nyomták.