Csokonai Vitéz Mihály: A fársáng búcsúzó szavai

 

 

A fársáng búcsúzó szavai

Űzik már a fársángot,

Bor, muzsika, tánc, múlatság,

Kedves törődés, fáradság,

Kik hajdan itt múlattatok,

A közhelyről oszoljatok!

Kongatják a harangot:
Űzik már a fársángot!

Fussatok hát, víg napok!

Tíz hete már, hogy vígsággal
Játszodtatok e világgal,

De itt lepnek a papok:

Fussatok hát, víg napok!

 

Pszt! minden táncpaloták!

Ürűljön boros asztalom,
Némúljon meg a cimbalom,

Szűnjetek meg, hahoták!

Pszt! minden táncpaloták!

 

Könyvhöz, dáma s gavallér!

Elég volt a sok ördögnek,
Kik belőletek köhögnek.

Itt van, itt a szent pallér:

Könyvhöz, dáma s gavallér!

 

Itt a bőjt: koplaljatok!
Itt van: s ízetlen olajja
A csókokat majd lenyalja.

Szent ételt is szopjatok:

Itt a bőjt: koplaljatok!

 

Vége már a nőszésnek,

Kiknek nem jutott házaspár:
Úton-útfélen elég jár.

Csont azoknak, kik késnek;

Vége már a nőszésnek!

 

Élni kell a bőjtbe is.

Azért aki szép párt lele,
Nem zsíros az – élhet vele.

Kukrikol a csirke is!

Élni kell a bőjtbe is!

 

Jaj, siessünk, híveim!

Mit érzek? – mi szent szag? wer da? – –
Jaj! jön, – jön a hamvas szerda!

Béhamvazza szemeim:

Jaj, siessünk, híveim!

 

Víg lelkek! nem láttok már!

Bár nem láttok: de tőletek
El nem válok és véletek

Leszek: s ez így legyen bár;

Víg lelkek! nem láttok már.

 

Most veszek már maskarát!

Köz-helyen nem szabad lennem:
Azért álorcát kell vennem;

Hogy ne lásson pap s barát,

Most veszek már maskarát.

 

S fársángolok véletek,

Rejtőzvén szent maskarában.
A vallás álorcájában

Negyven napig nevetek

S fársángolok véletek.

 

Most nyúgodjunk: Ádiő!

Pislog a dáma s gavallér:
Beteg, s oda a sok tallér. – –

Majd megjön tán egészsége,

Hervadó kedve s szépsége;

A kőltség is tán kijő:

Most nyúgodjunk: Ádiő!

 

Arcanum