Woodcut by Julius Schnorr von Carolsfeld (1860)

A jeruzsálemi gyülekezet

Közzétette:

 

 

A keresztény egyház magja a jeruzsálemi gyülekezet volt. Első tagjait Jézussal való személyes kapcsolatuk tartja össze. Gondolkozásuk a zsidóságétól abban különbözik, hogy Keresztelő János és Jézus prófétai tanait a törvény és a hagyományok mellé állítják. Álmaik netovábbja Messiás eljövetele s a világ vége az új világban, isten országában ők a Messiás oldalán akarnak lenni. A régi világtól, bűneiktől való elfordulásuk jeléül megkeresztelkednek s egész életüket isten országa várására állítják be. Mindenekfelett istenes, erkölcsös, testvéries életet élnek, összejöveteleiken családias hangulat van, szeretetvacsoráik a testvéries összeforrás jegyében folynak le. Sokat foglalkoznak Jézus Krisztus tanításával, ápolják emlékét, gyötrődnek tragédiájával. Lassan kialakul az a meggyőződésük, hogy az isteni világtervben a tragédia is szükségszerű volt s felbukkan az a nézet is, hogy Jézus több Jánosnál, több valamennyi prófétánál, maga a Messiás, aki ha eljövetelekor el is bukott, eljő még egyszer, de akkor diadalmasan s megalapítja országát.

Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv tudósítása szerint a jeruzsálemi gyülekezet tagjai vagyonközösségben, kommunizmusban éltek. Sokan ennek tulajdonítják a kereszténység hódító erejét s azt hiszik, hogy a mozgalom igazi gyökere és tendenciája szociális forradalom lehetett, amit csak a később uralomra jutott egyház igyekezett homályba burkolni. Ezzel szemben áll az, hogy azok az elbeszélések, amelyek a jeruzsálemi Ananias & Zafiagyülekezet kommunizmusáról szólnak, nem világosak és nem történetiek. Ananiás és Szafira legendás epizódja a legkevésbé alkalmas arra, hogy hitelüket szilárdítsa és a vagyonközösség bizonyítékául szolgáljon. A zsidó vallásosság hidegebb levegőjével szemben az első keresztények összetartása élénken feltűnik s az is természetes, hogy a teljes és tökéletes testvériség eszményét egyesek a közös életben, sőt éppen a vagyonközösségben látták volna egészen megvalósulva. De a tudósítások oly általánosságban tartottak, hogy a vagyonközösséget ténynek elfogadnunk nem lehet. Az ellenben lehetséges, hogy egyes hívek világvégi hangulatukban teljes vagyonukat a gyülekezet rendelkezésére bocsátották, hiszen várakozásuk oly élénk és oly rövid lejáratúnak hitt volt, hogy a házasodást és a hétköznapi élet dolgaival való foglalkozást is szükségtelennek tartották, az pedig egészen biztos, hogy a vagyonos hívek testvéri érzése a gyülekezet szegényeinek nagymérvű támogatásában is kifejezésre jutott. (A vagyonközösség gondolata, mint rajongó hívők eszménye, a keresztény egyház történetében is nagy szerepet játszik. Az egyházatyák egy része az újszövetség tekintélye előtt meghajolva s a jeruzsálemi példát történetinek véve, elvben a vagyonközösség alapján áll. A nagy egyházak már nem vették komolyan ezt az eszmét s nem gondoltak arra, hogy a keresztény világnézet gyakorlati betetőzése a vagyonközösség lehetne. Csak a katolikus egyház szerzetesrendjei csináltak szerzeteiken belül rendszert a vagyonközösségből, ahol minden vagyon a rendé s az tartja el a tagokat. A tagoknak nem szabad vagyonnal bírniok.)

Két évtizeden át a mozgalom alig terjedt. Annál hirtelenebb lendületet vett, mikor Pál apostol csatlakozott hozzá.

Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (449—450. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s