A matyók

 

 

Matyóknak a Miskolc körzetében fekvő három község (Matyóföld) – Mezőkövesd, Szentistván és Tard – lakosságát nevezzük; elterjedésük régebben a mainál nagyobb volt. A palócok mellett hazánk északi részének, a Felföldnek legismertebb, feltehetően kun származású, a XVIII-XIX. században kialakult katolikus népcsoportja, a polovec kunoknak egy csoportja. A „matyó” elnevezés először az 1840-es években bukkant föl a Kassai Szókönyvben. 1857-ben olvassuk róluk: „Mezőkövesd, Szentistván és Tard népes községekben egy tájszólás – viselet, szokás – jellemvonás tekintetében mintegy különvált faját képezi a magyar népnek. Nevüket Mátyás királytól vették, aki őket Mezőkövesd lakosait több szabadsággal megajándékozta, sőt egy okmányt részükre Mezőkövesden adott ki és írt alá, ahonnan „Mátyás fiainak és végre Matyóknak” nevezték el később és nemcsak a kövesdi, hanem a tulajdonságiakat elsajátított két szomszédbeli lakosok is. A tardiak (saját hiedelmük szerint) ugyan a tatárjárásból itt maradt néhány tatár ivadékának lenni mondatnak, amit a falu felett lévő tatárhalom is hihetővé tesz”. Népszokás tekintetében átmenetet képeznek a palócok és az alföldi magyarság között; a földműveléssel és az állattartással összefüggő hagyományaik inkább alföldi jellegűek, míg szellemi néprajzuk és viseletük palóc jellegű.

 

Matyó legény Matyó népviselet Matyó népviselet

Matyóhímzés Matyó hímzés

Felül: népviseletbe öltözött Matyók, Lentebb: Matyó hímzések
 

Forrás: Kiszely István: A magyar nép őstörténete

 Tanulságos a matyó divat közismertté válásának története. 1896-ban a millenniumi ünnepségek kiemelkedő eseménye volt a budapesti, városligeti néprajzi kiállítás. Az ott felépített faluban 12 magyar és 12 nemzetiségi falut mutattak be, köztük volt Mezőkövesd is. Főjegyzőjük nagyszerű ötlete nyomán adták elő Budapesten a százötven fős matyó lakodalmat. Az esküvőt a Terézvárosi templomban tartották, aztán az Andrássy úton vonult vissza a menet a városligeti matyó házig. A nagy nyilvánosság előtt zajló esemény lángoltatta fel a matyó népművészet iránti érdeklődést. Az élelmes kereskedők már a századfordulótól elkezdték futtatni a matyó mintát. 1911-ben olyan óriási kereslet volt a matyó hímzéses tárgyakra, hogy telepet építettek Mezőkövesden a varratáshoz. Háromszáz asszony hímzett itt. Később még nagyobb méreteket öltött a varratás, csak íróasszonyból, akik előrajzolták a varróknak a mintát, negyven volt.

A második világháború után megalakult a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. A közös műhelyben nyolcan dolgoztak, Mezőkövesről, Szentistvánról és Tardról ötszázötven bedolgozójuk volt. 1980-ban a közös műhelyben ötszázharmincöt ember volt, ezernyolcszáz fő pedig a környék harmincnyolc községéből bedolgozóként végezte a munkáját, akik hímzett blúzokat, lakástextileket, népviseletes babákat készítettek. Sokan közülük megkapták a népművészet mestere és a népi iparművész kitüntető címet.

A napjainkban már a világhírű divatcégek termékein is megjelenő magyar népművészetből származó motívumok legismertebbike a kalocsai. Autóversenyzők és filmsztárok ruháin tűnnek fel. Ha a világ ismerné a matyó hímzés és a kalocsai közti különbséget, talán szívesebben varratna ruhájára matyó motívumot. A matyó hímzés ugyanis a kalocsainál sokkal régebbi motívumkincsre épül, amely a 19. században még élő, előrajzolással készült szűcshímzésből alakult ki. A kalocsai pedig jóval később, a 20. század elején polgári rendelések teljesítésére tanfolyamokon tanított, újabb stílusú, sablonnal sokszorosított és újabb hímzéstechnikákkal készült.

Forrás: Manda

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s