I. István király uralkodásának mérlege

Közzétette: Lighhouse

Az utolsó évek viszálykodásai ellenére István négy évtizedes uralkodása rendkívül sikeresnek és eredményekben bővelkedőnek tekinthető. Legnagyobb horderejű döntése a nyugati kereszténységhez való csatlakozás volt, amelynek következtében a Magyar Királyság a latin írású és műveltségű Európa részévé és annak megbecsült tagjává vált. Az egyházi szervezet folyamatos terjeszkedésének és István rendelkezéseinek köszönhetően az istenhívő keresztények száma érdemben nőtt, noha az ősi vallási képzetekben még sokan és sokáig hittek. Tettéről és törekvéseiről Európa írástudói már életében és azt követően is mindig nagy elismeréssel szóltak. Ugyancsak nagy jelentőséggel bírt, hogy a törzsi-nemzetségi szállásterületek laza konglomerátuma helyén külső határokkal rendelkező, olyan egységes elveket követő jogi-közigazgatási szervezetet hozott létre, amely a modern területi állam alapjait vetette meg. A mozgó sátortáborokat szerte az országban helyhez kötött falvak kezdték felváltani; a megyék élén álló ispánok várai körül megjelentek az első városok magjai. A közösségi tulajdon mellett terjedt a földmagántulajdon, amely tovább növelte a valaha egyenlő szabadok közötti különbségeket. A kereskedelemben használatos értékmérő továbbra is a tinó, illetve a bizánci arany maradt, amelyek mellett azonban megjelentek az első magyar pénzek is. A II. Henrik érméire emlékeztető első ezüstdénárok kibocsátására valószínűleg közvetlenül István koronázása után került sor. A rendszer- és életformaváltás, amely már az erdélyi gyulák és Géza alatt elkezdődött, persze hosszú visszaesésekkel tarkított folyamat volt, amely István uralkodása alatt még korántsem fejeződött be. Megszilárdult viszont annyira, hogy a pusztulás, illetve a felszívódás veszélye, amely a hunok, avarok és más Európába tévedt keleti nomád népek végzete lett, végleg elháruljon a magyarok feje fölül. István helye a legnagyobb magyar államférfiak között ezért megkérdőjelezhetetlen.