Az etruszkok vallása

Róma saját hazájában az etruszkok kultúrájának az örököse. Az etruszkok Itáliába keletről vándoroltak be; lehet, hogy a Trójában felszínre került mükénei lovagvilág sarjadékai, de az sincs kizárva, hogy egyiptomi eredetűek. Mint hódítók jöttek, az Alpoktól a Vezúv aljáig meghódították Itáliát, de legbiztosabban Campaniában és Etruriában vetették meg a lábukat. Bevándorlásuk a Kr. e. 11. századtól kezdődik. Városaik nagyarányú kereskedelmi forgalmat bonyolítottak le, Karthagóval és Görögországgal állandó érintkezésben voltak. Róma Kr. e. 753-ban az etruszk terjeszkedés meggátlására alapul s másfél száz év múlva etruszk uralkodóinak a kiűzésével fölibük kerekedik.

Etruszk sziklasír Cerveteriben. Sziklába vájt számos szobaszerű helyiségből álló temetkezési helyek, melyeket folyosók kötnek össze, falaik gazdagon díszítve. A katakombák ősei. Azzal a különbséggel, hogy ezek előkelő és gazdag emberek számára készültek, a katakombákba pedig szegényebb emberek temetkeztek.

Az etruszk vallás legmonumentálisabb maradványai azok a sírok, amelyek Tarquinii, Caere, Clusium és Bononia (Bologna) városokban maradtak fenn. Földalatti és föld feletti dombokba rejtett sírkamrák ezek gazdag díszítésekkel és képsorozatokkal. Az a gond, amivel készítették őket, azt mutatja, hogy a másvilági életbe vetett hit fontos része volt vallásuknak. Livius beszéli, hogy Kr. e. 364-ben egy pestis alkalmával Etruriából hozták be és honosították meg Rómában a ludus scenicust, azt a színjátékot, amely fuvolajátékkal kísért táncok közé ágyazott jelképes tisztulási ceremóniák segítségével akart gátat vetni a halál terjedésének. Ez is azt mutatja, hogy a halottak kultusza az etruszkoknál mennyire előtérben állott. Etruszk szokásként vették át a rómaiak a Neniae nevű litániaszerű rigmusokat is, amelyeknek eredeti célja alighanem az volt, hogy általuk a halott lelkére leselkedő démonok figyelmét más irányba tereljék, illetőleg, hogy rokonszenvüket felébresszék a halottal szemben. E gyászdalokat külön erre a célra fogadott sirató asszonyok adták elő. Halottkultuszuk keleti jellegűnek látszik.

A piacenzai bronzmáj. Jósok tanulták rajta a jóslás szabályait. Vonalakkal részekre van osztva, minden résznek más-más a jelentősége a jövendölés szempontjából.

Hasonlóan keleti eredetre mutat az a szokásuk, hogy állatok belső részeiből, különösen a májból való jóslást valóságos tudománnyá fejlesztették s zavaros és babonás időkben ezzel a tudományukkal Rómának is segítségére siettek. A Piacenza mellett talált bronzmáj, melyen tanítási célból meg voltak jelölve a máj részei, majdnem azonos azokkal az agyagmájakkal, amilyenekről Babilonban tanulták a jósok mesterségüket. A máj két szárnya közül az egyik a barátságos, a másik az ellenséges rész. A széle kétszer nyolc részre van osztva, minden részben egy etruszk isten neve van. A boghazkői leletek közt előforduló hasonló agyagmájak mutatják azt az utat, amelyen ez a sajátságos tudomány Itáliába s az etruszkokon át Rómába is eljutott. Ebbe a jóslási rendszerbe tartoznak a Szibillák jóslatai és könyvei is, amelyek szintén az etruszkoktól kerültek Rómába s amelyek mintájára háromnegyed évezreddel később a kereszténység is hasonló jóslatokkal erősítette hatalmi törekvéseit s jósoltatta meg magának a diadalokat.

Az etruszk világnézetről szóló egyetlen tudósításunk is keleti, illetőleg biblikus színezetű gondolatokról számol be. Suidas szerint a világról az volt a nézetük, hogy a világteremtő demiurgos tizenkétezer esztendőre szabta meg a világ fennállását. Minden ezredévnek más állat planétája. Hatezer esztendeig tartott a teremtés korszaka, hatig fog tartani a világ fennállása. Az első ezer esztendőben teremtette a demiurgos az eget és a földet, a másodikban az égboltozatot, a harmadikban a tengert és a vizeket, azután a két nagy világító égitestet, az állatok lelkét, végül az embert.

Etruszk templom homlokzata. Etruszk templom nem maradt ránk, mert gerendázata és tetőzete fából készülvén elpusztult. Vitrivius leírása szerint két része volt, a nyitott oszlopcsarnok és a szentély. A kép rekonstrukció.

Nyilvánvaló azonban, hogy vallásuk nem volt egyistenhívő. Főistenük a Zeusnak megfelelő Tina, aki a világ felett trónol s villámaival adja tudtul akaratát, aki azonban a legfőbb régiókban lakó, közelebbről magukat mg nem ismertető istenektől függött. Tina tizenharmadmagával, társisteneivel ) Consentes vagy Complices) együtt kormányozza a világot s az időt. A tizenkét istentárs: Kupra, Menurfa, Nortia, Mater matuta, Vulcanus, Saturnus, Janus, Vertumnus, Summanus, Voltumna, Vedius vagy Vejovis, az alvilág istene és Mania.

Az istenek emanálják a Geniusokat, azok viszont az emberi lelkeket, úgy az ember ilyen módon isteni eredetű. Halála után lelke tényleg magasabb régiókba is juthat: ha megérdemli, Genius lehet belőle, különben a pokol kínjai várnak rá. Az istenek tetszését titokzatos áldozatokkal, a rejtett előjelek titkainak a kiolvasásával s akaratukhoz való alkalmazkodással igyekeztek biztosítani. Áldozataik közt emberáldozatok is voltak. Papságuk nagy tekintélyű. Jósaik és bélmagyarázóik (haruspex) messze földön híresek, úgy hogy idegenből is fölkeresik őket. Istentiszteleteiken nagy szerepük van a vallásos játékoknak, amelyek Rómába is átkerültek s a római irodalomra is hatottak.

Nagy jelentőségű az etruszk vallás a római kialakulása és fejlődése szempontjából is, csak az a sajnos, hogy sem azt, sem a római közt levő összefüggéseket nem ismerjük annyira tüzetesen, hogy teljesen tisztán lássunk a kérdésben. Az ismert töredékek nem adnak oly egységes és életteljes képet, amely az összehasonlítás alapjául szolgálhatna.

Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (211—213. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0