Egészségvédő növények – Burgonya

 

 

(Solanum tuberosum)

Közép- és dél-amerikai őshonos növény. Mexikó, Peru, Bolívia és Chile az őshazája. Az indiánoknak a kukorica mellett a legfontosabb élelmiszernövénye volt. A síkvidéken a kukoricát, a hegyekben a burgonyát termesztették.

Jelentősége

Európába 1580-ban hozták be. Magyarországra 1650-ben került. A magyar lakosság kétkedve fogadta, így termesztése nehezen terjedt. Erdélyben az 1815-ös évektől termesztik. A XVIII. századtól egyre fontosabb növényünk, különösen aszályos évek, éhínségek után nőtt meg termesztési jelentősége és a népélelmezésben betöltött szerepe. Sokoldalúan felhasználható, étkezésre kora tavasztól tél végéig alkalmas. Sok feldolgozási lehetősége van, ezért több ipar is felhasználja, így az alkohol-, a gyógyszer- és a műanyagipar.

Kenyérkészítéshez is, és takarmányként is felhasználjuk.

Az egy főre jutó fogyasztás a múlt század első felében meghaladta a 100kg-ot, azonban az étkezési szokások és a kereskedelemben megjelent száraz, főzhető tészták, a hús-, a tej-, a sajtipari készítmények hatására a fogyasztás 50—70 kg-ra csökkent vissza. A fogyasztás mennyiségének csökkenése természetesen együtt járt a termőterület csökkenésével is. Termése a termőhelyek talajától, az alkalmazott termesztési módszerektől és évjárattól függően öntözetlen talajon 15—20, öntözött talajon 25—30 t/ha.

Táplálóértéke

Táplálóértékét sokrétű felhasználhatósága és értékes tápanyagtartalma biztosítja. Legfontosabb tápanyaga a keményítő, amely a fajtától és egyéb tényezőktől függően változó mennyiségű, Az étkezési burgonyák keményítőtartalma 14—18% között változik. Fehérjetartalma alacsony – átlagosan 2% körül van –, de nagyon jó a biológiai értéke. A tápanyagokon kívül említést érdemel a burgonya vitamintartalma is; főleg C-, B₁– és B₂– vitamint tartalmaz. Összefoglalva megállapítható, hogy a burgonya – tápértéke és táplálkozás-élettani jelentősége mellett – változatosan és könnyen elkészíthető élelmiszer, amely eltarthatósága révén az év minden szakában fogyasztható.

Gyógyhatása

Gyógynövény. A benne levő kálium elősegíti a víz kiürülését. Ezzel a szervezet átmosását, valamint a tápanyagok eljutását a sejtekhez. Bőséges ballasztanyagával szabályozza a bélműködést, és megakadályozza a székrekedést. Részt vesz a csontok felépítésében, erősíti az izmokat, serkenti a szív munkáját. Gyermekkorban fokozza a növekedést, erősíti a kötőszöveteteket, elősegíti a hormonok képződését. Szellemi frissességet ad. Szemölcsöket, könnyebb égési sérüléseket, fagyást, reumát, makacs száraz köhögést is gyógyítottak vele.

Gyógyhatású készítményei

Szemölcsökre javasolt egy szelet burgonyát erős ecetben áztatni 2—3 napig. Majd rákötni a szemölcsre. 5 napig ismételni kell, mialatt mindig ázik egy-egy szelet krumpli az ecetben. A kezelés során leesik a szemölcs.

Könnyebb égési sérüléseknél hideg vízbe kell dugni a fájó testrészt, majd vékonyra vágott nyers burgonyaszeleteteket kötünk rá. Ez enyhíti a fájdalmat és segíti a gyógyulást. A burgonyaszeleteket naponta cserélni kell.

Fagyás (kéz, lábujjak) esetén naponta többször fürdessük meg az érintett testrészt a megfőzött burgonya meleg levében. Ez segít a kezelésben.

Lumbágó fájdalmainak enyhítésére egy pamutból vagy gézből készült zacskót töltsünk meg összetört forró, héjában főtt burgonyával, a zsákot azonnal tegyük a fájó testrészre, majd ismételjük meg többször.

Reumatikus megbetegedések esetén javasolt burgonyás vízből ivókúrát alkalmazni. Jól megmosott burgonyát héjastul tegyünk egy edénybe, öntsünk rá annyi vizet, hogy éppen ellepje. Só nélkül főzzük puhára. A levét üvegben, hűtőszekrényben több napig tárolhatjuk. Reggelente egy pohár vízfürdőben melegített vizet fogyasszunk kortyolgatva, éhgyomorra.

Makacs száraz köhögés alkalmával ajánlott naponta többször burgonyás vizet inni, amibe mézet keverünk.

Forrás: Dr. Nagy Jenő – Növények az egészségért (50—51. oldal) Pannon-Literatúra Kft., 2021. ISBN 978 963 459 348 5