Muzi – a Nemzeti Múzeum kertje

Múzeumisták tere, Józsefváros

A Muzium, de maga a kert: a Muzi fogalom volt számukra. Akkor még nem avatták fel Arany János szobrát. Tanuló diákok, gyermekeket levegőztető dadák, nyugdíjas öregurak, gyerekek – akiket nevelőnő kísért – lepték el a padokat, ahová padjegyet kellett váltani. Árusok piros, zöld papírforgókat kínáltak.

Hátul az Eszterházy utcával párhuzamosan volt a szabad élet földje: a Muzi. Ide nem volt érdemes új padot tenni, csak fapadot. Itt gyűltek össze versenyfutásra a pesti fiúk, tavasszal itt volt a legnagyobb gojzi, vagyis üveg- és agyaggolyó vásár. Ide jártak stukkolni a rongylabdával, golyózni a falnál és hosszúmétázni. A közeli Károlyi-palota márványlépcsőin csúszkáltak, bámulták a Régi Képviselőházból kilépő politikusokat a szemközti Főherceg Sándor utcában (ma Bródy Sándor utca 8.). A kertre veterán őr vigyázott, akit „Duplexnek” hívtak a gyerekek, mert az orra hegyén egy nagy dudorodás volt, „mintha egyszerre két orral szagolná a virágokat.” Előle a Marcellus centurio szarkofágjába bújtak, melynek fedele csal félig takarta a sírboltot.

A múzeumisták, vagyis az irokézek törzse gimnázistákból állt: a Református Gimnázium és a Markó utcai Gimnázium tanulóiból; szövetségeseik a Petőfi tériek és a József tériek voltak. A rivális csoport: a reálisták, a Markó utcai és Zerge utcai reálból, a Kistériek és a Röser-intézetisek szövetségével.

“Kazinczy és Berzsenyi szobra körül terült el a Múzeumkert, hátul az Eszterházy utcával párhuzamosan pedig a szabad élet földje: a Muzi…

Ott komoly Múzeumkert volt a kert, ahol illendően kellett viselkedni, ráccsal körülvett sétány, házi feladat, nem pedig szabad, rakoncátlan, végtelen Muzi…Pikinek ez az egész szabályozott világ egy felügyelet alatt lévő gyermekkertnek tűnt fel. Mit tud ez a rendezett, szögletes kert a törzsről, az irokézekről, a métáról, a stukkról, rohanó rabló-pandúrról…

Az igazi áldozatok, a rabszolgagyerekek azok voltak, akik a padon ültek s vagy kézimunkáztak, vagy frejnlejnjük felügyelete alatt olvastak.

(Fräulein=nevelőnő)

Ticcs?…” kérdezte rövid szünet után Fritz. Ez annyit jelentett, hogy golyózzanak. Játsszanak gurítósdit, és akinek a golyója hamarabb ticcseli (találja) a másikét, azé a ticcselt golyó. Lehetett volna még ajánlani „kacli” vagy „spán” játékot is, de Piki ezt elutasította. (Kacli a kinyújtott hüvelyk- és mutatóujj távolsága, spán pedig az egész kifeszített tenyér hossza, mely ha érinti a két golyót, már a gurítónak számít egy nyerést.)

“Célzás!…” felelt Fritz kérdésére. Ez annyit jelentett, hogy odamennek a legközelebbi falhoz, kimérnek a faltól három vagy hat lábnál két golyót tesznek a fal mellé. A másik egyenesen állva lő a fal mellett levő golyóra, ha eltalálja az övé, ha nem találja, az ő golyója az ellenfélé, amíg csak nem talál.