Hoatzins in Brasil

Amazónia – egy álom véget ér

Közzétette:

 

 

Brazília nagy tájegységét, Amazóniát több rekord jellemzi. Az ország területének 40%-át öleli fel, de a közelmúltig a lakosságnak csupán az öt százaléka élt itt. Időközben hatalmas bevándorlóhullám árasztotta el az Amazo Rainforestőserdő „zöld poklát”. Itt, ahol a földkerekség összes erdejének 25%-a nyújtózik olykor 60 méter magasságra az ég felé, ahol ezrével vannak növény- és állatfajták, melyeket jószerivel még a tudomány sem ismert meg igazán, ahol olyan indián törzsek élnek, amelyek sohasem találkoztak még fehér emberrel, nos, ez a vidék fölmérhetetlen kincset rejt: 50 milliárd köbméter nemesfa-anyagot, a világ ásványkészleteinek egyötödét, aranyat, gyémántot és Carajás óriási vasérctelepét.

 

Amazo Forest at Manaus

Az esőerdő

Amazónia 1860-tól a kaucsuknak köszönhette az első fellendülést: néhány évtizedig Brazília volt a világ legnagyobb gumiexportőre. A kaucsuktermelés pionírjai rövid idő alatt hatalmas vagyonra tettek szert. Pompás villáikat Rio NegroManausban építették fel, ott, ahol a Rio Negro sötét vize keveredik az Amazonas szőke habjaival: ez az ország egyik legszebb tája. Nemcsak a márványt hozatták Olaszországból, még fehérneműiket is Európába küldték mosatni. A egyik kaucsukkirály egész operaházat importált ide, s ezzel jelentős kulturális örökséget hagyott az utókorra. A délkelet-ázsiai kaucsukültetvények azonban túlszárnyalták a brazíliaiakat, s amilyen gyorsan keletkezett a gazdagság, olyan gyorsan múlt is el. Egyes vállalkozók, mint Henry Ford, az Amazonas vidékén is megpróbálták a vadon növő kaucsukfákat ültetvényeken nemesíteni, de kísérletük meghiúsult.

Újabb bevándorlási hullámra csak a múlt század hatvanas éveiben került sor, An average riverfront Amazon houseamikorra a katonai kormányzat megépíttette a Transamazonicat, ezt a hatalmas utat. A katonák abban bíztak, hogy így szelepet nyithatnak a túlnépesedett északi országrész számára. Csakhogy nehézségekbe ütköztek: az őserdei talaj alkalmatlan mezőgazdasági művelésre, a parasztokat ezrével pusztította a malária. Ennek ellenére a katonák adókedvezményekkel ösztönözték a nagyüzemeket is, hogy hajtsanak végre beruházásokat az őserdőben. Sok ezer négyzetkilométernyi erdőt égettek le, hogy legelőhöz jussanak, holott az erdőégetés a rablógazdálkodás legésszerűtlenebb formája: rövidesen kilúgozódik a talaj, és távlatilag még legeltetésre is alkalmatlanná válik. Az állattenyésztő farmerek azonban nem tágítanak, évről évre újabb területeken égetik fel az erdőt; nem látják be, hogy az őserdőben értelmetlen állatot tenyészteni, csak katasztrofális környezeti károkat okoznak.

 

Deforested rainforest in the Amazon

A kiirtott őserdő területe a magasból a brazil Maranhão államban

Ökológusok régóta figyelmeztetnek a természet kirablásának következményeire: a látszólag végtelen őserdő veszélybe került, rövidesen pusztasággá változhat.

Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (167. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s