A többség: „Raza de Bronce”

Hagymák, almák vagy cipók kis piramisai mögött, rizzsel vagy quinoával, a hagyományos gabonával teli durva zsákokon, ponchók és takarók halmai között üldögélnek reggeltől estig a piacokon színpompás népviseletben; védekezésül a hegyvidéki hideg ellen szoknyájuk alatt három, öt, sőt talán hét alsószoknyát is viselnek, blúzuk fölött bolerókabátocskát, afölött nyakba való kendőt, egy másikat a vállukon, s még egyet, amelyben a terhet vagy a kisbabát cipelik. Minden ruhadarabjuk gyapjúból készült, kézi szövéssel, s tarkállik a színektől; a fekete hajfonatokon merész kis filckalap – ők a hagyományos öltözékű cholák, a bolíviai indián és mesztic nők, akik derekasan dolgoznak, iparkodnak és kereskednek. Festői ruházatuk a 18. századi Spanyolországból, Andalúziából és a Mezetából származik: III. Károly – az egyházzal egyetértésben – arra kényszerítette a gyarmatokon élő nőket, hogy ilyen viseletben árulják a portékájukat a piacon.

A gyarmatosítókat közel 200 éve elűzték, de a cholák még mindig ezt a ruhát hordják. A függetlenség sorsukban sem hozott változást, Alcides Arguedas 1919.ben megjelent regényében a „Raza de Bronce”-ben (Bronz faj) leírja, hogyan nyomták el a criollók az indiánokat.

Cserék és hagyományok, a piacok a bolíviai mindennapi élet szerves részét képezik. A legtöbbre hetente egyszer kerül sor, ám mások, például a La Paz Sagarnaga utca és a Sucre fő piaca mindennap.

A bolíviai fehérek csak a chaco-háborúban fedezték fel, hogy az indiánok is testvéreik, emberek, akiket hadi szolgálatra kényszerítettek az állam érdekében, amely semmit nem tett értük, de mindent elvett tőlük: országukat, munkaerejüket, s a háborúban az életüket is,

A bolíviai indiánok ma már nem riadt, elnyomott igavonó barmok vagy megalázkodó kofaasszonyok, hanem öntudatos munkások, önálló parasztok, tetterős kereskedők. Igaz, az állam és a társadalom ügyeibe ma sem szólhatnak bele, mert változatlanul a criollók uralkodnak, de lerázták magukról a jobbágyság és a rájuk kényszerített kizsákmányolás igáját. S tették ezt azoknak a fehéreknek a segítségével, akik a chaco-háborúban döbbentek rá: itt az ideje, hogy a többség, az indiánok és a meszticek befogadásával Bolíviában egységes nemzetet, egységes államot teremtsenek. 1952-ben ezért robbantották ki a forradalmat.

Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (149—150. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3