Patrióták és Pionírok

Közzétette:

 

 

Minden év május 17-én, a nemzeti ünnepen magasra csap a norvégok hazaszeretete: számlálhatatlan kék-fehér-piros zászlóval emlékeznek meg az 1814-es alkotmányról.

Az mondják, legkedvesebb szavuk: „Norvégia” vagy „norvégek”. Mindenesetre szívesen, leplezetlenül tesznek tanúságot nemzeti érzelmeikről. A hatalmas ország 5,3 millió lakója mégsem nacionalista. Nincs bennük semmiféle ellenséges érzés az idegenekkel szemben. ; a norvég még mindig békeszerető nép. Erre kötelezi őket a Nobel-békedíj is, melyet minden évben az ország fővárosában, Oslóban osztanak ki.

 

Oslo Norvégia fővárosa, egyben az ország legnagyobb városa

 

A norvégok évszázadokon át küszködtek és nélkülöztek. Most, hogy a kőolaj és a földgáz segítségével vitték valamire, annál jobban ragaszkodnak nemzeti jelképeikhez s büszkék elődeikre.

A vikingek 1000 évvel ezelőtt félelmet és rémületet keltettek Európa partjain. Ezek a merész hajósok nyitott hajóikon eljutottak Izlandba és Grönlandba s fél évezreddel Kolumbusz előtt „felfedezték” Amerikák. Félelmet nem ismerő mivoltukat a norvégek az elmúlt 100 évben híres felfedezőkkel bizonyították: Roald Amundsen volt az első ember a Déli-sarkon, Fridjof Nansen „Fram” nevű hajójával évekig az Északi-sarkvidék jegében sodortatta magát, Thor Heyerdahl pedig a „Kon-Tiki” expedíciókkal lett világhírű.

 

Rusty Mountains, Norway

Vörösen izzik a fjell a téli napfényben. Norvégiára a fjordok mellett a fjellek, ezek a kopár, tundranövényzettel benőtt hegyek és felföldek jellemzők.

 

A világtörténelemben a norvégek a vikingek kora után csak alárendelt szerepet játszottak. 1380-ban Norvégia és Dánia egyesült – így is maradtak 400 évig. 1814-ben a napóleoni háborúk után Dániának le kellett mondania Norvégiáról Svédország javára, amely azonban széles körű önkormányzatot biztosított az országnak.

Igazán független Norvégia csak 1905 után lett: Károly dán herceget választották királyukká, aki a VII. Haakon nevet vette fel: annak a VI, Haakonnak az utódát akarták benne látni, aki alatt 1380-ban Norvégia elvesztette függetlenségét.

 

Oslo

Oslo látképe Ekebergből nézve

 

A fiatal államnak tehát ősi hagyományai vannak, s egyetlen norvég sem szereti, ha azt mondják, hogy hazájának „csak” jelenkori történelme van. A norvégek patriotizmusa éppen úgy gyökerezik az ország múltjában, mint abban a megbecsülésben, amelyet az elmúlt évtizedek során vívtak ki maguknak. Mélységesen tisztelték korábbi uralkodójukat, az 1991-ben elhunyt V. Olaf királyt; nem utolsósorban azért, mert a második világháborúban – akkor még trónörökösként – ő vezette az ellenállási mozgalmat a német megszállók ellen.

Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (278. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s