Közzétette:
Londonnak nincs centruma, a város nem egy központ köré rendeződött, csak közlekedési csomópontjai vannak, mint a Piccadilly Circus és az Oxford Circus – és aztán terek: a Buckingham-palota előtti tér, a Szent Pál-székesegyház előtti tér, a Westminster-apátság s a Parlament közötti, végül a Trafalgar Square szökőkútjaival, Nelson diadaloszlopával. Itt zajlanak a nagy politikai demonstrációk. Minden évben itt állítják föl a város legnagyobb karácsonyfáját. És minden szilveszterkor népünnepély: spontán, anarchikus, megrészegült, lármás tömeg. Ki a szökőkút jéghideg vizébe ugrik, ki fölkapaszkodik a kút szobraira. Aki vagány, az meztelenül, míg a rendőrség helyreállítja az erkölcsi rendet.
A londoniaknak a Piccadilly Circus „a világ köldöke”. Amikor kigyúlnak a fénylő neonok: az éjszakai élet központja, s emberek ezrei özönlenek a megszámlálhatatlan színházba, bárba, klubba.
A Trafalgar Square London nulladik mérföldköve, minden távolságot innen mérnek. A városnak ugyan nincs középpontja, de mégis a Trafalgar Square az, ahonnan London karjai és ujjai kinyúlnak. Pedig évszázadokig nem volt előkelő hely, istállók álltak itt, kocsiszínek, katonai szállások, menazséria. Mai arca – a lépcsők, szobrok, szökőkutak – csak 1830 után alakult ki: jellegzetes londoni egyveleg.
Művészet: a National Portrait Gallery, a Nemzeti Arcképcsarnok 4500 arcképpel – a brit történelem panorámája a 15. századtól napjainkig.
Politika: a Canada House és a South Africa House: a kanadai főkormányzó hivatala s a dél-afrikai nagykövetség. Az utóbbi előtt évekig éjjel-nappal kis csoport tüntető követelte Nelson Mandela szabadon bocsátását.
Pénz: a National Provincial Bank épülete.
Vallás: a St Martin-in-the-Fields-templom, James Gibbs építette 1722 és 1726 között ugyanazon a helyen, ahol már a 13. században kápolna állt. Még ma is a Buckhingam-palota s a Westminster plébániatemploma: őfelsége s miniszterelnöke is itt imádkozik.
A Harrods nem egyszerűen áruház: ez a vásárlók legelőkelőbb temploma, ahol szinte mindent kapni, ami csak létezik. Öt hatalmas emeleten a vevő mindent megtalál, akár kitömött tigrist is vásárolhat.
A St Martin-in-the-Fieldsben a szomszédos Zeneakadémia hasonnevű kórusa messze földön híres koncerteket rendez. A templom kriptáját egyébként vendéglővé, udvarát piaccá alakították át. Az iparművészek és kézművesek árui, könyvek és ételek járulnak hozzá, hogy a plébánia gondoskodhasson a szegényekről. A templomban néhány száz hajléktalannak jut meleg étel, orvosi ellátás vagy egyszerűen csak lehetőség, hogy ne az utcán legyenek. Bevehetik magukat a templomba is, hogy legyen tető a fejük felett. Ezt a hagyományt 1915-ben honosította meg az akkori vikárius – aki megnyitotta a templom kapuit a Franciaországból hazatérő kimerült, rongyos háborús menekülteknek –, előkelő, gazdag hitközsége nem kis megdöbbenésére. Az úri közönség mára már vagy megszokta a szegényeket, vagy elmaradt a templomból.
A Downing Street 10. számú ház egyszerű téglafala mögött lakik Nagy-Britannia mindenkori miniszterelnöke. A bejárat előtt a rendőr fegyvertelen – így követeli meg a hagyomány. A felfegyverzett speciális biztonsági embereket nem látni.
Gyalog is rövid az út a Trafalgár térről a Downing Street-re, de a kurta, árnyékos mellékutcát könnyű eltéveszteni. Rendszerint ugyanis védőrácsok torlaszolják el s két türelmes bobby strázsál a bejáratnál, úgyhogy csak rövid pillantást lehet vetni a Külügyminisztérium palotaszerű épülete mögötti, sötétben megbúvó házakra.
A Downing Street 10. több mint 250 éve II. György és Sir Robert Walpole óta a brit miniszterelnök rezidenciája.
Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (231-232. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4
