A németalföldi művészet és kultúra magába foglalja az ország 1830—1831-ben Belgium néven függetlenné vált déli részét is, ahol jelentősebb építészeti műemlékek vannak. Az északi Németalföld művészete a 17. századi festészettel érte el csúcspontját.
Hieronymus Bosch (1450—1516 körül) allegorikus-kísérteties festészete zárta le a késő gótikus németalföldi festészet nagy korszakát. A 16.században az olasz reneszánsz hatására a németalföldi képzőművészet elvesztette önálló jellegét, bár vannak kivételek., mint például Lucas van Leyden (1494—1533) vagy az idősebb Pieter Bruegel (1525—1569), akik a paraszti élet ábrázolásával megőrizték eredetiségüket.
Az amszterdami Rijksmuseum ékessége: Rembrandt „Éjjeli őrjárat”-a
Az ország kettéválása és kétirányú fejlődése megmutatkozik a két 17. századi nagy barokk mester műveiben is: Pieter Paul Rubens (1577—1640) inkább a katolikus délt, Rembrandt Harmenszoon van Rijn (1606—1669) a protestáns északot képviseli. Rembrandt festészetével és rézkarcaival a század kiemelkedő zsenije. A kor további jelentős festői többek között Frans Hals, Jacob van Ruisdael, Jan Vermeer van Delft, Paulus Potter, Jan Steen, Pieter de Hooch, Gerard Terborch, Adriaen Brouwer.
A németalföldi festészet csak Vincent van Gogh-al (1853—1890) emelkedett újra világszínvonalra. A modern képzőművészet előfutára, Piet Mondrian és a De Stijl művészcsoport a 20. században jelentős hatást gyakorolt a német Bauhausra s az absztrakt festészetre.
Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (159. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4