Raichle Palace

Települési viszonyok a dualizmus korában – A vidéki városok

Közzétette:

 

 

Budapest után azok az egykor szabad királyi városok következtek a rangsorban, amelyek egy-egy régió közigazgatási központjává és közlekedési csomópontjává válva az iparosodás folyamatába is sikeresen kapcsolódtak be. Ilyen volt Fiume, Zágráb, Nagyvárad, Temesvár, Arad, Kolozsvár, Miskolc, Győr, Szeged és Kassa. Ezekben a többnyire 50 és 100 ezer közötti lakossággal rendelkező városokban lényegében mindazt megtalálhatta az utazó, amit a fővárosban, ám mindent kicsinyítve. A városok körül gyárkémények füstölögtek, a belső kerületekben új középületek – megye- vagy városháza, posta, bíróság, templomok, kórházak, szállodák, középiskolák, jogakadémia vagy tanítóképző stb. – és emeletes bérházak emelkedtek, a vasútállomáshoz elegáns üzletekkel szegélyezett főútvonal vezetett. Bár infrastruktúrájuk jóval szerényebb volt, mint a fővárosé, a gázvilágítás mindegyikben elterjedt, kikövezték a belső utakat, megkezdték a csatornázást, s egyikben, másikban – például Szegeden, Debrecenben, Pozsonyban, Kassán, Temesváron és Nagyváradon – már villamosok is csilingeltek. Ezekben a nagyvárosokban 1 millió 700 ezren (az összlakosság 9%-a ) éltek, közel kétszer annyian, mint a fővárosban.

 

Raichle Palace

Raichle Ferenc építész 1904-ben, szecessziós stílusban épült egyemeletes lakóháza

 

Sokkal többen, mintegy 2 és fél millióan (14%) laktak azokban az 5000 lakoson felüli, ám városnak csak megszorítással nevezhető településeken – többé-kevésbé régi mezővárosokban –, amelyekben a munkahely és a lakóhely falvakra jellemző egysége ugyan már erősen bomladozott, s az iparosok és értelmiség száma is jóval meghaladta a falvakra jellemző szintet, ám amelyekben a többség még mindig a mezőgazdaságból élt. Ezeken a településeken – Debrecenben, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Szabadkán, Hódmezővásárhelyen stb. – a városias jelleget a teret övező, általában szecessziós középületek, valamint iskolák, üzletek, szállodák, templomok, továbbá a városmag kövezett utcái és az éppen megkezdett közművesítési és villamosítási munkálatok első eredményei adták. A városias főteret és közvetlen környékét azonban olyan – az időjárástól függően sáros vagy poros – külső kerületek vették körül, amelyek széltében nőtt óriásfalvakra emlékeztették az utazót.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (375—376. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s