A felvilágosodás

Közzétette:

 

 

 

A társadalmi és politikai átalakulás szellemi-ideológiai alapja az a felvilágosodásnak nevezett eszmekör volt, amely Althusius, Locke, Newton és a kora újkor más szellemóriásainak gondolatait radikalizálva mindent a rációnak rendelt alá, s a megismerés empirikus és kritikai módszereit nemcsak az élettelen világra, hanem a társadalmi együttélés és a politikai rendszerek, sőt az emberi hitvilág és a lélek problémáira is alkalmazni kezdte. Mindehhez társult a társadalmi haladásba vetett hit, a sötétség birodalmával azonosított ésszerűtlen és elnyomó uralmi rendszerek felváltásának követelése olyanokkal, amelyek a lehető legtöbb ember számára biztosítják a szabadságot és a jólétet.

E sokágú és sokszínű szellemi-kulturális áramlat képviselői közül kiemelkedett az egyház uralmát, hatalmi visszaéléseit és inkvizítori működését élesen bíráló François-Marie Arouet, vagyis Voltaire és Charles Louis Secondat de Montesquieu, aki a politikai uralom különböző formáival és a hatalommegosztás elméletével foglalkozott – máig érvényes módon. A hatalmat – fejtette ki Montesquieu a „törvények szelleméről” írott művében (De l’ espirit des lois, 1748) – csak egy másik hatalom korlátozhatja és ellenőrizheti, ezért a szabadság csak úgy biztosítható, ha az állami hatalom megoszlik a törvényhozás, a végrehajtás és bíráskodás között. A felvilágosodás harmadik nagy hatású és egyben leginkább ellentmondásos gondolkodójaként számon tartott Jean-Jacques Rousseau az addigi rang- és vagyoni különbségekkel a társadalmi egyenlőség, az uralkodói abszolutizmussal pedig a népszuverenitás, a képviseleti és közvetlen demokrácia, valamint a köztársasági államforma elvét szegezte szembe. Felvilágosult kortársainak többségétől eltérően, akik a magántulajdont és a vagyoni különbségeket a feudális rend helyébe képzelt polgári berendezkedés keretei között is szükségesnek és lehetségesnek tartották, Rousseau szemében minden rossz végső oka a magántulajdon volt.

A német társadalomtudományos gondolkodás elsősorban a nacionalizmus elméletének kidolgozásával járult hozzá a kor intellektuális megújulásához. Engels első számú teoretikusa Johann Gottfried Herder volt, aki az egyes kultúrák és népek egyediségét, valamint fejlődésük ebből következő öntörvényűségét hangsúlyozta. Ez vezette el ahhoz a forradalmi gondolathoz, hogy minden nemzetnek saját állammal kell rendelkeznie, a nemzeti államoknak pedig saját nyelvvel. A „népek – írta egyik munkájában – nem egyik napról a másikra érlelik meg kultúrájuk legjavát; semmiéle idegen nyelv ezt ki nem kényszerítheti. A nemzeti talajon növekszik a kultúra legjobban, sőt mondhatnám, csak a nemzet öröklött és tovább öröklődő nyelvében képes fejlődni. A nyelv az, ami rabul ejti egy nép szívét, s vajon nem nagy gondolat -e, hogy magyarok, szlávok, vlachok és megannyi más nép földjén az ő gondolkodásuk szerint, az ő legsajátabb és legkedveltebb módjukon ültessük el a jólét magvait, ma és a legtávolabbi jövőben.” Az olyan multietnikus birodalmak, mint például a Habsburg Monarchia – tette hozzá – csak „lélektelen gépezetek.”

A „fény századának” új eszméit az 1751 és 1772 között megjelenő 28 kötetes monumentális tudástár (Encyclopédie, ou dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers) foglalta össze, amelyet Denis Diderot és Jean le Rond d‘Alembert szerkesztett és több tucat alkotó írt. A munkát, amely 1782-ig csak Franciaországban nyolc kiadásban jelent meg, szerte Európában olvasták. A józan ész uralmát, az emberek jogi egyenlőségét, a különféle nézetek és a kutatás szabadságát és a szabad kereskedelem elvét hirdető felvilágosult eszmék terjesztésében nagy szerepet játszott az 1717-ben Angliából induló szabadkőműves-mozgalom, amelynek páholyai a 18. század második felére egész Európát behálózták. Különösen nagy befolyásra tettek szert Franciaországban, ahol részük volt abban, hogy XV, Lajos 1762-ben betiltotta a túlzottan nagy hatalomra szert tevő jezsuita rendet, s példáját – a Bourbonok nyomására – 1773-ban a pápa is követte.

 

ncyclopédie, ou dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers cover

Az Encyclopédie teljes címlapképe 1772-ből. A képet Charles-Nicolas Cochin rajzolta és Bonaventure-Louis Prévost véste. A középső alak az Igazságot jelképezi, őt erős fény veszi körül, ez a Felvilágosodás szimbóluma. A két alak a jobb oldalon az Értelem és a Filozófia, akik lerántják a fátylat az Igazságról.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (269—270. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9 | képek: Wikipédia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s