Az abszolút monarchiák

Közzétette:

 

 

Franciaországban, ahol Hollandiához és Angliához képest a nemesség erősebb, a polgárság pedig gyengébb volt, a monarchiának olyan abszolutisztikus formája alakult ki, amelyben minden hatalom az uralkodó kezében összpontosult. Ezt a rendszert XIV. Lajos teljesítette ki 1643 és 1715 között. A franciaországi abszolutizmust több 16—17. századi európai uralkodó tekintette követendő mintának. Közéjül tartoztak IV. Keresztély és III. Frigyes dán uralkodók, valamint a svédországi Wasa-dinasztia királyai. A Német-római Birodalom uralkodói szintén törekedtek központosításra és a szimbolikus császári hatalom valóságossá tételére. Törekvéseik azonban ismételten kudarcot vallottak; a birodalmi központ nélküli német nyelvterületen ténylegesen az egyes fejedelmi udvarok alakítottak ki abszolutisztikus jellegű hatalomgyakorlást. Ezek közül a kis államok közül egyre jobban kiemelkedett a Brandenburgi Választófejedelemség és a Német Lovagrend területén kialakult Porosz Hercegség 1618-as egyesülésével létrejövő Poroszország, melynek 1701-es királysággá alakulását Frigyes Vilmos választófejedelem alapozta meg a 17. század második felében. Abszolutisztikus uralmi módszereivel, a modern állami bürokrácia megteremtésével és egy erős állandó hadsereg fenntartásával a „Nagy Választófejedelem” néhány évtized alatt befolyásos állammá formálta az addig széttagolt észak-német területeket. Látszatra ehhez hasonlított IV. Iván 16. századi önkényuralma is, amely azonban valójában a hagyományos keleti despotizmusok uralmi technikáit alkalmazva kezdte megalapozni Oroszország felemelkedését és rövidesen Ázsiára is kiterjeszkedő regionális nagyhatalommá válását.

 

Friedrich Wilhelm I., (Berlin, 1620. február 16. - Potsdam, 1688. május 9.)

 Frigyes Vilmos, a brandenburgi nagy választófejedelem (1640-1688)

 

A felségjogon és a mindent felülíró államérdekek elvén alapuló uralkodói abszolutizmus elméleti alapjait a francia Jean Bodin, a holland Hugo Grotius és az angol Thomas Hobbes fektették le különböző munkáikban. A természetjogi gondolat és a szerződéselmélet előfeltevéseit elfogadva maguk is úgy gondolták, hogy az uralkodó nem Istentől, hanem a néptől kapta hatalmát. Ennek az uralkodói vagy testületi hatalomnak azonban szerintük korlátlannak és visszavonhatatlannak kell lenni. A szuverenitás hordozóját – hangoztatták – semmi és senki, sem az egyház és a vallási tételek, sem természeti jogáról lemondott nép nem korlátozhatja.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (268. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s