A török uralom alatt Görögországban hallgattak a múzsák. Gazdag népköltészet született azonban: szerelmi dalok, tanmesék, históriás énekek. A felszabadulás után a nemzeti irodalmat elsősorban Dionüsziosz Szolomosz (1768—1857) lendítette fel, akinek „A szabadság dala” című költeménye lett a nemzeti himnusz 1864-ben.
Megisti (Kastellorizo) szigete; Anatólia délkeleti csücskében ötszáz évig volt török uralom alatt.
A görög irodalom az első világháború után kapcsolódott be a világirodalom áramlataiba. Két költő, Jorgosz Szeferisz (1900—1971) és Odisszeasz Elitisz (1911—1996) Nobel-díjat kapott. Jannisz Ritszosz (1909—1990) is jelentős költő. A prózaírók közül Nikosz Kazandzákisz (1883—1957) emelkedik ki, aki regényeiben az ősi Hellászt, Bizáncot, illetve a mai krétai népéletet („Zorba a görög”) ábrázolja.
Forrás: Ezerarcú világunk – Európa (147. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1991 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 06 4