Siege of Buda on1686 by Frans Geffels

Buda visszavétele – a visszafoglaló háború

Közzétette:

 

 

Az ún. visszafoglaló háború döntő eseménye Buda visszavétele volt 1686-ban. A Szent Liga 60—65 ezer főnyi katonasága két és fél hónapos ostrom után, szeptember 2-án vette birtokba a rommá lőtt és lángokban álló várat. Az ostromlók soraiban mintegy 10—15 ezer magyar harcolt. Ezek zöme nem is olyan régen még Thököly hadseregében szolgált, ám vezérük vereségei és a váradi pasa által történt 1685. októberi letartóztatása, valamint a Lipót által kihirdetett amnesztia a császári és királyi hadakhoz való csatlakozásra bírta őket. A 10 000 várvédő közül mintegy 4000 halt bele sérüléseibe, a többi fogságba esett, akiket utóbb kicseréltek keresztény foglyokra. Az ország egykori székvárosának felszabadítása nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában nagy visszhangot váltott ki. Nápolyban például örömtüzeket gyújtottak, a királyi énekkar négy napon át a Te Deumot énekelte a templomokban, s az alkirály rendeletére nyolc napon át „rendkívüli farsangot” tartottak. Az ünneplés fénypontjait a mohamedánok kigúnyolása jelentette. A törökök feletti győzelem még egyszer fellobbantotta a keresztény szolidaritás lassan kialvó lángját, és a hívők szemében Isten dicsőségét bizonyította.

Buda bevétele után déli irányba vonult a keresztény fősereg. Legnagyobb győzelmét a Siklós közeli Nagyharsánynál aratta 1687. augusztus 12-én. Az 50 ezer fős török sereg szinte teljesen megsemmisült, ezért a csatát második Mohácsként tartja számon a hadtörténetírás. A nagyharsányi győzelem után nyitva állt az út Nándorfehérvár felé, amely 1688-ban került keresztény kézre. Közben felszabadult Pécs, Szeged, Eger, Székesfehérvár, Szigetvár, valamint több kisebb erődítmény, és megnyitotta kapuit a császári és királyi csapatok előtt sok erdélyi vár és város, köztük Kolozsvár is. Az utánpótlási vonalaitól elvágott török erősségek védői többnyire ostrom nélkül, szabad elvonulás fejében adták meg magukat. A nyílt csatákban pedig diadalmaskodott a keresztény seregek fegyelmezettsége, a zsoldosok edzettsége és professzionalizmusa, lőfegyvereik nagyobb hatékonysága és a fegyvernemek együttműködésén alapuló hadvezetés. Ez utóbbi a török hadseregen belül nem érvényesült; a bajba jutott gyalogságot a török lovasság általában magára hagyta.

 

Siege of Buda on1686 by Frans Geffels

Franz Geffels német festő műve Buda 1686-os ostromáról, a felmentő csapatok zömét alkotó Habsburg katonaság főparancsnokának, Lotharingiai Károlynak a táborából nézve

A visszafoglaló háború minden korábbi hadjárathoz hasonlóan elkerülhetetlenül pusztításokkal járt. A hadak vonulása és a velük együtt terjedő járványok egyes területeken a lakosságot valósággal megtizedelték, a településeket pedig romba döntötték. Buda kétszeri ostroma után Pest megye szinte teljesen elnéptelenedett. Az 1683-ban összeírt 61 településből 1686-ra mindössze háromban maradt lakosság. Igaz, egy-két éven belül sokan visszaszivárogtak, de a lakott települések száma még 1689-re sem emelkedett 31 fölé. Buda környéke, a Duna mente és a Szerémség mellett így járt azoknak a váraknak a környéke is, amelyek köré ostromzárat vontak, s az esetleg hónapokig tartott. Az ilyen helyeken gyakran nem is vetettek, vagy ha igen, azt a katonaság gyorsan felélte. A hadak élelmezése, szállítása és beszállásolása magánházakhoz, ami különösen telente volt gyakori, óriási teherként nehezedett a helyben maradt lakosságra. Egy katona napi fejadagja 1 kg kenyeret, fél kg húst és 1 icce (0,85 liter) bort vagy két pint (5,1 liter) sört tett ki. 50 ezer fős hadsereggel számolva ez csupán egy hónapban 1500 tonna kenyeret, 750 tonna húst és 12 és fél ezer hektoliter bort vagy 76 és fél ezer hektoliter sört jelentett. Ehhez jött a lovak abrakja, amely a katonák ellátmányával együtt havi 700 ezer forintra, egy egész téli kvártély ideje alatt pedig 4,2 millió forintra rúgott. Ennek több mint harmadát – 1685-ben 30%-át, 1686-ban 49%-át – a magyar vármegyék, a többit az örökös tartományok fizették.

A szenvedést fokozták néhány parancsnok túlkapásai és kegyetlenkedései. Ezek közül különösen gyászos emlékezetű Antonio Caraffa generális működése, aki 1686-ban Debrecent sarcolta meg olyan kegyetlen módon, hogy a város lakosai közül több ezren elmenekültek, és mintegy 3000 házból közel 2000 átmenetileg lakhatatlanná vált. Majd 1687-ben Eperjesen állított fel vésztörvényszéket Munkács védőinek és állítólagos támogatóinak megfélemlítése céljából. A császár és király engedélyével működő törvényszék 21 protestáns vallású nemesembert és gazdag városi polgárt végeztetett ki, és még többet vetett alá olyan, a spanyol és az olasz inkvizíció módszereit alkalmazó tortúrának, amelyet ketten nem is éltek túl. Ezzel egyidejűleg több evangélikus templomot foglaltatott el katonáival, és adatott át katolikusoknak, miközben a sárospataki református kollégiumot a jezsuiták vehették birtokukba.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (248250. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s