terrakotta

A kakas a mitológiai hagyományban

Közzétette:

 

 

Lukianos (Kr. u. 2. sz.) Az álom, avagy a kakas (3, 3) című írásában leírja, hogy amikor Arés titkos találkát adott Aphroditénak, egy barátját, Alektryónt állította őrködni, nehogy bárki észre vegye őket. Alektryón azonban elaludt, és nem vette észre Hélios feltűnését, aki így kileste a szerelmeseket, és elárulta őket a féltékeny férjnek, Héphaistosnak. Arés dühében madárrá változtatta Alektryónt, és azzal büntette, hogy minden reggel kukorékolással kell jeleznie a napfelkeltét. Így született az első kakas.

Történetileg a kakas Perzsiából mezopotámiai és kisázsiai közvetítéssel a Kr. e. 6. században terjedt el a görög szárazföldön, Szicíliában és Itáliában. Emiatt gyakran nevezték egyszerűen „perzsa” vagy „méd” madárnak. Különböző területeken különböző fajtákat tenyésztettek, a legharciasabb kakasokat például Rhodoson és Tanagrában lehetett megtalálni.

A kakas több isten kultuszához is szorosan kapcsolódott. Mivel napfelkeltekor kukorékolt, kötődött minden fényistenhez. Így például Pausanias leírása szerint Hélios szent madara, de kapcsolatban áll Apollónnal, Éósszal és Hermésszel is. Bátorsága, ébersége és harciassága közmondásos volt. Ailianos (Az állatok természete 3, 31) szerint már a külsejétől is félnek az oroszlánok és a baziliszkuszok, kukorékolása pedig egyenesen halálra rémíti őket. E tulajdonságainak köszönhetően gyakran buzdították példájával harc előtt a katonákat kakasviadalokon, és ez kötötte Aréshoz, Hérakléshez, Athénéhez is. Ailianos (4, 29) azt is leírja, hogy a kakas Létó számára is igen kedves állat, mert amikor titokban megszülte az isteni ikreket, Apollónt és Artemist, egy kakas volt mellette.

Valószínűleg perzsa eredetre vezethető vissza az a hiedelem, hogy a kakas távol tartja a démonokat, és elhárítja a bajokat. Ennek köszönhető, hogy talán legszorosabban Asklépios kultuszához kapcsolódott. Az isten szentélye körül is tartottak kakasokat, és a gyógyulás reményében, illetve hálaáldozatként gyakran áldoztak kakast az istennek. Ezt kérte Sókratés is halála előtt Kritóntól (Platón, Phaidros 118 a) – hogy mintegy ezzel hálálja meg az élettől való megszabadulást. A kakas egyébként kedvelt áldozati állat volt, a khthonikus isteneknek fekete, az égieknek fehér állatot áldoztak. Leggyakrabban Asklépiosnak és Héraklésnek ajánlották fel, és gyakran valószínűleg az egész állatot égő áldozatként ajánlották fel.

terrakottaA képzőművészetben gyakran megjelent különböző istenek kíséretében. Így például Pausanias beszámolója szerint Pheidias egyik Athéné-szobrának sisakján kakas volt. Bajelhárító tulajdonságával magyarázható, hogy alakját gyakran használták fel díszítőelemként különböző fegyvereken, urnákon, sírköveken.

Forrás: Szépművészeti Múzeum (szepmuveszeti.hu/hyperion/lexikon)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s