Közzétette:
A falut a hegyek s az őserdő elzárta a világtól; néhány évtizede még csak repülővel lehetett elérni, s a gép a stampnek – bélyegnek – nevezett parányi réten szállt le. Akkoriban csak misszionáriusok vetődtek ide, akik a falusiakat nemcsak a kereszténységgel, hanem a korszerű mezőgazdálkodással s a higiénia alapszabályaival is meg akarták ismertetni.
A falu sing singet ünnepel. Ez a tánc-, csere és áldozati ünnep egyben házasságvásár is, ahol fiatal lányokat adnak-vesznek. A házasulandó férfiak kitartóan alkusznak a menyasszony áráról. A mai sing singen azonban elsősorban a szomszédos faluval kötött békét ünneplik; a két falu évek óta ugyanis viszálykodott egymással.
Ez a jelmez, a művészet, a kultúra ünnepe – és nincs máshol a világon.
Mintegy 60 férfi sorakozik fel egy sorban. A disznózsírral és hamuval bekent izmos testek csillognak a déli napfényben. A bokán s a csípőn tömött fűcsomók, a nyakban zsinórra fűzött csigaházak. Néhány férfi a mellén is visel csiszolt, sarló alakú csigaházat, ami a pénzt helyettesíti, ha disznót vagy asszonyt akar vásárolni –, így, ahogy mondjuk, ebben a sorrendben, mert a pápuának fontosabb a disznó, mint a nő.
A fesztivál bemutatja a törzsek énekét és táncát a világ egyik kulturálisan érintetlen régiójában. Fotó: Inga Ting
A legdíszesebb az arc festése s a fejék. A homlokot, az orrot, az orcát, az állat külön-külön festik, amitől az arc álarcszerű lesz. Ezt csak hangsúlyozza az átfúrt orrcimpán keresztüldugott vaddisznóagyar vagy pálcika. A test díszítése művészi – egyébként másféle művészetet a hegylakó pápuák nem ismernek. A harcosok fejét díszítő emberhajból font paróka pontosan olyan, mint a tengernagyok háromszögletű kalapja a régi festményeken, 
teletűzdelve a paradicsommadár – az állam címerállata – tollával.
A dobok földübörögnek, a férfiak táncolni kezdenek. Lassú, kimért mozdulatok váltakoznak hirtelen forgásokkal s heves lábdobogással, ha megjelenik az agyaggal és mésszel befestett testű harci főnök. A big man, a falufőnök ennél a ceremóniánál a háttérben marad, akárcsak a nők, akik a falu egy eldugott zugában a férjhez adásra szánt lányok szinte meztelen testét díszítik az utolsó „ecsetvonásokkal”. A lányok ki vannak festve a fejük búbjától a talpukig.
Végül sor kerül a sing sing csúcspontjára, amikor megmutatkozik az emberiség ősi arculata: fadorongokkal rituálisan agyonverik a szomszéd falutól ajándékba kapott disznókat. A harci főnök fölvágja egy kan hasát, s fölkínálja a díszvendégeknek a belsőségeket: az állat ereje szálljon át emberekbe. A rituális disznóölés rokon a kannibalizmussal, ami ma már nem fordul elő a pápuáknál. Mindkettő teremtési mítoszokból származik: az az ősidőkben az első embereket egy rettenetes óriás fenyegette, akit végül is szörnyű harcok után egy ikerpár ölt meg egyetlen nyíllövéssel. Tetemét feldarabolták – véréből lettek a föld vizei, a belsőségekből termései. Az őskori óriás kandisznó képét is ölthette. A falusiak a disznó leölésével tehát a régi teremtési legendát elevenítik fel, hogy így biztosítsák fönnmaradásukat.
Mount Hagen városka közelében, Új-Guinea belsejében a hegyi pápuák még úgy élnek, mint a kőkorszakban.
Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (494. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X
