desert rose

Az iszlám vendégszeretet parancsol

Közzétette:

 

 

Valahol, az egyik félreeső oázisban, amit a térkép sem tüntet fel, kísérőnk megkérdezte: nem vagyunk éhesek? Éhesek voltunk. Keskeny utcácskába irányított, s az egyik jobb külsejű ház előtt intett, hogy álljunk meg. Abdesslem Smida – így hívták kommunikatív postahivatalnokunkat – bekopogott. Gyors szóváltás arabul, és máris beinvitálnak bennünket. Kis idő múlva hatalmas tál kuszkusz, az észak-afrikaiak tipikus étele áll előttünk.

couscousA tunéziai házaknál általában készenlétben van a kuszkusz. Sok családban egyszerre megfőzik az egész heti adagot. Úgy készül, hogy vízben és olívaolajban áztatott, szitára öntött üveges búzadarát órákig gőzölnek egy adag rotyogó zöldségleves fölött. A péphez és a köretként fogyasztott zöldséghez ki-ki ízlése és pénztárcája szerint eszik egyéb ételeket is: marha vagy ürühúst, tejjel és hagymával készült húsgombócot, kolbászt, húslevest, hagymát vagy tojást. Többnyire egy nagyon csípős szószt – harissát – is adnak hozzá. Pompás eledel.

Később megkérdeztem Abdesslemet: talán rokona az idős asszony, aki megvendégelt bennünket? Nem, mosolygott, soha életében nem találkoztak. De a ház elég gazdagnak tűnt, hogy vendéget fogadjon.

Közvetlenül a Koránra visszavezethető társadalmi jelenség nyilvánul meg ebben. Özvegyek és árvák, betegek és szegények, de „az utak gyermekei” , az utazók is segítségre szorulnak, és ezt meg is kell nekik adni. Jóllehet, az átlag tunéziai – kivált a városi – nem követi olyan szigorúan az iszlám parancsolatait, mint a legtöbb muzulmán ország mohamedánja, de a Koránon és főként a Hadithon alapuló szokások nagy szerepet játszanak a mindennapos életben.

 

Ouled Soltane, ksar

A dél-tunéziai Dahar-hegységben az Ouled Soltane kszár az egyik legnagyobb megerődített élelmiszer-tároló. A berber családok valamikor nemcsak a készleteiket őrizték ghorfákban, hanem veszély esetén ide menekültek.

A Hadith (ejtsd Hadísz) – sok európai a nevét sem hallotta még – a Korán mellett az iszlám legfontosabb írása. Amíg a Korán autentikus kinyilatkoztatásnak tekinthető, addig a kilencedik században írott Hadith – a próféta mondásai mellett – lényegében minden helyzetre alkalmazható magatartási szabályokat foglal össze. A hívő muzulmán arra törekszik, hogy tőle telhetően buzgó követője legyen a Hadithba leírt „ideális magatartásnak”. Még a kevéssé vallásos átlag tunéziai is – anélkül, hogy gondolna rá – fokozottan betartja ezeket az öröklött szabályokat a hétköznapi életben is: ez a szokás, mások is ezt teszik.

 

desert rose  desert rose

A dél-tunéziai Neftah-, Tawzar-, Qibili- és Douz-oázisban ajándéktárgyként árusítják a „homoki rózsát”. A rozetta alakú gipszkristályok a Djerid-sottot szegélyező síkság sós, agyagos talajában találhatók.

Az a szokás, hogy vendégszerető-tételeit is így nevezik –, fontos kulcsot kap a muzulmán világhoz. Nem lesz számára kiszámíthatatlan a tunéziaiak viselkedése, érthetővé és előre láthatóvá válik sok cselekedetük.

Láttam Tuniszban megbeszéléseken német üzletembereket, akik nem ismerték ezeket a szabályokat. Azzal kezdték, hogy a találkozás racionális időbeosztásáról érdeklődtek tuniszi partnerüktől, és emiatt máris megrendült irántuk a bizalom. „Akinek nincs ideje – mondja az egyik hadith –, szegényebb a legszegényebb koldusnál.” Vagyis a tunéziaiak koldusokkal tárgyaltak, azok pedig tudvalevően nem jó üzletemberek.

Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (379-381.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s