Robert Schumann német zeneszerző

Közzétette:

1856 Július 29. (153 éve történt)
Meghalt Robert Schumann német zeneszerző, a zenei romantika egyik vezéregyénisége.

1840-ben megnõsült, házasságának első boldog éve bőséges zenei termést eredményezett, ebben az évben 138 dalt írt. A zenetörténet a ‘dalok éve’-ként nevezi ezt az esztendõt. A késõbbiekben egyre több, magasabb szintű alkotás került ki a keze alól (szimfóniák, kamaraművek).

schumann_robert

Schumann, Robert A 19.század egyik legnagyobb német romantikus zeneköltõje. 1810-ben született Zwickauban. Fellépése a Weber, Beethoven, Schubert halálát követõ évekre esik, világnézetét az 1830-as júliusi forradalom befolyásolja. Ennek szellemében vezeti az új német zene megteremtéséért vívott harcát. Míg a korabeli német irodalom, a ún. romantikus iskola lényegében szemben áll a francia forradalom vívmányaival, Schubert a romantika mûvészi szabadságát haladó humanista elvek szolgálatába állítja. Esztétikai alapelve a mûvészet és az élet elválaszthatatlan egységébe vetett hite. Európai jellegû új német zenéért küzd a német filiszterség ellenében. Minden újért, jóért kiáll, tántoríthatatlanul bírálja a középszerût, kitartóan harcol a kritika tisztaságáért, eszmeiségéért, újból és újból emlékezteti kortársait az idõk szavára: “Küldjetek fényt az emberi szívek mélyébe!” Ez mûvészi hitvallása.
Mûvészi útjának tragédiája abban áll, hogy életmûvének legkevésbé tervezett elsõ 10-12 éve zseniálisan sikerült és halhatatlan lett. Viszont érett férfikorának megalapozott, megtervezett, tudatos törekvése az új. ideák, a drámai zene felé mindíg csak törekvés maradt és remekmûvekben nem teljesedett ki. Ez talán összefüggésben áll egyre súlyosbodó és élete végén a teljes szellemi elboruláshoz vezetõ betegségével is. De egészen bizonyosan összefüggésben áll saját mûvésztermészetének, tehetségének félreértésével. Schumann, a publicista, az esztéta meghallotta az 1845-50-es esztendõk szavát, amelyek drámát követeltek Németoirszág mûvészeitõl, de ennek a drámai zenének a megteremtése nem az õ történelmi feladata volt. Amit mint lírikus elmondhatott a zongoradarabokban és dalokban, amire örökifjú lelkesedése, diákos hevülése inspirálta legjobb kamarazenei mûveiben és egy-egy szimfónia tételében, az az õ hangja lett a 19.század romantikus hangversenyében. Többi mûve is tele van tehetséggel, szépséggel, ám ezekben nem tudta teljesemn megtalálni önmagát. Életmûve a 19.századi német romantikus zenében központi helyet foglal el. Schubert és Mendelssohn örököse, Brahms stílusának, hangjának elõkészítõje és forrása. A maga idején, Weber, Mendelssohn után a német romantikus zene nagy úttörõje, forradalmár, teljes életmûve mégis a német zenei romantika konzervativabb, a klasszikus hagyományok megõrzésére is vállalkotó irányzatához tartozik.

Forrás: Budapesti Fesztiválzenekar

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s